Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 7. A reformkori útviszonyok
telkeken mindenféle gabonát termesztettek. Ezeket azonban nem a vásárokon értékesítették, hanem kereskedőknek adták el helyben, vagy pedig maguk a veszprémi és a kanizsai piacra szállították. A szőlősgyöröki uradalomból a gabonát a bogiári réven a fülöpi granariumba szállították az ottani lakosság részére, mivel Veszprém megyében köztudottan kevesebb gabonát termesztettek. A gyapjútermesziés is figyelemreméltó volt, mind mennyiségben, mind pedig minőségben. Kiváltképpen a Hunyady-birtoikokon termesztettek kiváló minőségű gyapjút, így Kéthelyen, Szemesen, Szilban, de a szőlősgyöröki, a lengyeltóti, a marcali és az iharosberényi gyapjú sem volt minőségileg gyengébb. Báró Festesics Ferdinand lengyeltóti uradalmában pedig arábiai méneseket tenyésztettek. A lótenyésztéséről híres volt még a szőlősgyöröki, a marcali és az iharosberényi uradalom is. A szőlőkultúrának évszázados hagyományai voltak, kiváló borokat lehetett venni Szántódon, Marcaliban, Kéthelyen, Keresztúron, Tapsonyban, Böhönyén, Iharosberény- ben és egyéb helyeken. A somogyi borokat ebben az időben országosan is elismerték és magasabb áron tudták értékesíteni. A balatoni postaút hossza Siófoktól a véghelyi szentgyörgyi határig 1310 73 310 öl volt, amely 18 mérföldnek felelt meg. Ebből több elágazás 4000 a d — vagyis mellékút — vezetett; így Marcaliból északi irányba Kéthely és Keszthely felé, Iharosberényből Nagykanizsának, illetve Berzence és Pécs irányába, Nemesvidről pedig Kiskomárba. Az útvonal nagy részét még nem kövezték le, az eddig elkészített út minősége azonban megfelelő volt. Siófoktól az utat Zamárdiig feltöltöLték, majd köveccsel vékonyan meghintették, de ezt végleges meglodásnak nem lehetett tekinteni, mivel ebből 1800 öl olyan homokos volt, hogy csak az út mentén lehetett közlekedni. Az útmenti szakaszt — a veszprémi káptalan birtokán — az uradalom beültette fákkal, hogy a homokot a szél ne hordhassa az útra. Az utak mentén ültetett olasz jegenyefák nemcsak esztétikailag formálták a táj szépségét, hanem hasznosak is voltak, megkötötték a homokos talajt, árnyékot és pihenőhelyet adtak a vándornak, a mezőn dolgozó jobbágynak, de a téli hófúvások idejen az utakat is biztonságosabbá tették. Zamárdiból az út a szántódi révhez vezetett, majd onnan déli irányba Kőröshegynek. Ennek az új útnak egy részét, 1080 ölet már leköveztek, innen azonban az őszödi csárdáig a régi állapotában maradt, majd a szemesi postaházig 1000 öl szintén kövezve volt. Szemestől a falun keresztülvezető utat, a Balaton mellett Lelle irányába Győrökig szintén lekövezték. Az itt lévő makadám út hossza 8258 öl volt. Az útépítéshez a kövek egy részét a bogiári hegyből, más részét pedig Zala vármegyéből szállították, rendszerint amikor a Balaton befagyott. A követ Zalában zabért vásárolták. Szőlősgyöröktől Lengyeltótin keresztül vezető utat Nagy-Lakig makadámozták, ennek az útszakasznak a hossza 7294 öl volt. A nagylaki postaháztól Marcali irányába 1400 ölet leköveztek, az út nagyobb részét azonban a természetes állapotában hagyták meg, egészen a marcali határig. Innen a postaházig 1700 ölet szintén leköveztek. Majd a szőcsényi határig 4155 öl, a csárdától a szakácsi határig 920 öl, Nemesviden pedig a postaházig 60 öl makadám utat készítettek. Ennek az útszakasznak jelentős részét még mindig nem tudták lekövezni. A követ a Bari-hegyből, 37
