Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 2. Az utak korszerűsítése a XIX. század első évtizedeiben
Ilyenek a imagyar utak egy 1686-ból való rézmetszeten a helyszínre szállították. Ez az első megyei dokumentum, amely az útépítésnél a kövek, különböző anyagok használatáról tesz említést. A XVIII. században kiépült megyei úthálózat folyamatos karbantartása a megye vezetőitől, de főképpen a falvak lakói tói sok energiát és fáradságot igényelt. Ezek a földutak a XIX. század első évtizedétől egyre kevésbé tudták ellátni feladatukat. Az utak fokozottabb igénybevétele korszerűsítést, minőségi változtatást követelt és természetesen egy olyan megyei szervezetet is, amely e munkát irányítja és a szomszéd megyékkel koordinálja. 1815. február 27-én a megyegyűlésen Somssiich Miklós alispánt nevezték ki a vármegyében építendő utaknak és hidaknak az igazgatójává, aki felismerte a feladat fontosságát és a jelentőségét. Az eddigi tervszerűtlenséget felszámolva, rendkívül agilison látta el ia teendőit. A Helytartótanáccsal jóváhagyatta, hogy a megye számlájára két „úti comissáhust” nevezzenek ki évi 150 forint fizetéssel.-0 Majd a földmérőikkel elkészíttette az útépítés tervezetét, járásonként meghatározva az öleiknek és a szükséges anyagoknak a mennyiségét. A szigeti és a babócsai járás a szigeti postaútnak a karbantartásáért felelt. Az igaili járásban a zamárdi és a kőröshegyi laipáinyos utakat kellett megjavítani, mintegy 2600 öl távolságban, a kaposi és a lengyeltóti járásban 1000-1000 öl út karbantartását tervezték, a marcali járásban pedig a pogányszentpé- teri töltés 870 ölnyi szakaszát kellett helyreállítani. A szegény adózó nép tehertételét a főszolgabírók csökkenteni igyekeztek olyképpen, hogy mindenki a maga járásában dolgozhatott, nem kellett távolabbi területekre elmenni. A gyakorlati kivitelezést Somssich, Török Ferencre, a vármegye földmérőjére bízta, aki kapcsolatot tartott a főszolgabírókkal, az útépítéshez szükséges anyagot beszerezte és természetesen az anyag tárolására, majd az útépítés technológiájára i>s hasznos útmutatást adott. Az év végén Somssich nem kis büszkeséggel jelentette, hogy „a kimért utak igen csekély, vagy kevés hiányossággal tökéletességre hozattattak”.21 Somssich optimizmusa azonban csak részben volt indokolt, nem láthatta előre, hogy a korszerű úthálózat mennyi pénzt, munkát, időt és fáradságot igényel és azt sem, hogy hogyan fognak újrateTemtődni a megoldásra váró feladatok. Az alispán jelentéseiből megtudhatjuk, hogy az utak építését, illetve karbantartását főképpen tavasszal végeztették a mezei munkák megkezdése előtt. Jóllehet e munkálatok középpontjában a két postaút állott, a lehetőségekhez képest a többi utat is javítani kívánták. Az 1816-ban tett jelentése szerint az elmúlt évben 18
