Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
XI. Követi utasítások az ipar iés a kereskedelem fejlesztése érdekében
törvényes úton orvoslást nyerhessünk régi és mély sebeinknek . . .”44' A rendi sérelmek a gazdasági fejlődést gátló törvények és rendeleteik ellen irányultak. Az 1802. és az 1807. évi országgyűléseket megelőzően, Somogy megye közgyűlésein tizenkét, illetőleg hét pontban foglalták össze a sérelmeket és a követeléseiket.448 Közülük elsősorban a vizsgálódásunk tárgyát érintő kérdéseiket kívánjuk ériinteni. Sürgetik a zsidók türelmi adójának a mérséklését, a nemesekre nézve sérelmesnek tartják az eszéki hídvámot és egyre inkább sürgetik a Kapos, a Sió és a Dráva szabályozását is. Az eszéki híd- vám érzékenyen érintette mindazokat, akik a Dráván túli ügyfelekkel kereskedelmi kapcsolatban állottak. Az 1807. nov. 7-i közgyűlésen gróf Széchenyi Ferenc ügyvédje útján tiltakozott, mivel a megelőző években Szlavóniában sertéseket vásárolt és az eszéki hídon embereit a vám megfizetésére kötelezték/149 A megye méltánytalannak tartja, hogy a zsidóik katonai szolgálatot nem teljesítenek, e követeléssel nyilvánvalóan a megyei terheket kívánták enyhíteni. A zsidóellenes közhangulatot fejezi ki az a kérelem, hoay a továbbiakban ........idegen zsidók az országba be ne bocsáttassanak”.450 A közgyűléseken hozott progresszív és szokatlanul radikális hangú határozatok a nemesség körében egyre érzékelhetőbben tükrözik a Béccsel szembeni érdekellentétek kiéleződését. A só hiánya változatlanul a sérelmi listán szerepelt. 1808. aug. 8-i megyei közgyűlésen gróf Széchenyi Ferenc elnöklete alatt az alábbi határozatot hozták: ..... elől fogják hozni a követ urak, hegy a sónak rendetlen által tételei és transportussai miatt az országunk nagy szükséget szenved s onnand is vagyon, hogy mind a köznépnek, mind pedig marháiknak egészsége hanyatlik”.451 A só árának önkényes felemelése elleni tiltakozás az 1811 — 12. évi országgyűlésen változatlanul napirenden volt. Somogy megye 1826-bain követeinek az alábbi instrukcióikat adta. Igyekezzenek a kereskedelem akadályait elhárítani, mivel „egyedül a kereskedés adja a hazának a kincset és valóságos virágzást".452 A kender- és lentermesz- tés fejlesztése érdekében kérjék a vámok rendezését, „melyek által minden külső és legjobb qualitású ebbéli iproductummal a kereskedésben concu- rálhasson”.403 A dohánytermesztés érdekében ugyancsak a szabad kivitelt hangoztatták és a különböző megszorítások eltörlését. Egyben követelték a céhek megszüntetését, a kézműipar teljes szabadságát, mindenkinek legyen joga mesterségét céh nélkül is gyakorolni. A követek tehát nem provinciális érdekeket védtek, hanem országosan is szorító gondokat vetettek fel. így többek között - közjogi sérelmekre hivatkozva - tiltakoztak az ellen, hogy a vámok és a harmincadok a Kamara jogköréhez tartoztak, jóllehet azokat megelőzően az országgyűlés szabályozta. Az 1729. évi 2. cikkely azonban e jogot és gyakorlatot megszüntette és a Kamarának adta/"4 A megye kifejezetten arra utasította a követeit, hogy e törvénytelen rendelkezés megszüntetését és a korábbi állapotok visszaállítását követelje. A fiumei és a trieszti tengeri kikötők szabadságát - külkereskedelem érdekében - állítsák vissza, a gubernátor jogainak és hatalmának csökkentésével. Az utasításokból egyértelműen kitűnik, hogy a kereskedelem tekintetében Magyarországnak Ausztriával egyenlő jogokat követelnek. A megye 187
