Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
X. Az agrárnépesség napszámbére
Szembetűnő, hogy az iparos munkásokat lényegesen jobban fizették. Egy kőművesmesternek négyszer több bért adtaik, mint egy felnőtt kaszásnak, de a két éve már dolgozó inas is a kétszeresét kapta.438 Zala megyében a takácsok bére ez alábbiak szerint a lak ült:439 A 10-es vászon szövéséért rőfönlkémt kaptak 5 xr-t A 12-es vászon szövéséért rőföniként kaptak 6 xr-t A 14—16-os vászon szövéséért rőfönként 'kaptak 8 xr-t A 17—18-as vászon szövéséért rőföniként kaptak 10 xr-t A 19-20-as vászon szövéséért rőfönként kaptak 11 xr-t A 22-24-es vászon szövéséért rőfönként kaptáik 13 xr-t A cselédek bére készpénzből és természetbeni juttatásból állott, de az utóbbi értéke volt a meghatározó. Földet is kaptak művelésre, igaz, hogy csak 1-2 holdat, az állattartás tekintetében azonban mán differenciált engedményben részesültek. A 23. sz. mellékletből kitűnik, hogy a juhász feltűnően nagy kedvezményben részesült, mivel 110 saját birkával rendelkezett/1''0 A fentieket a juhászat jelentőségével és a rentábilis gyapjúkereske- delemmel magyarázhatjuk. A juhászdinasztiáik közül a későbbiekben a konjunktúrát kihasználva többen meggazdagodtak és a paraszti társadalomban szinte külön „kasztot” képviseltek. Jóllehet a cselédeik kevés készpénzzel rendelkeztek, felesleges terményeiket azonban értékesítették és szükségleti cikkeiket a zsidó házaló kereskedőktől meg tudták vásárolni, de az sem volt ritka, hogy cserekereskedelemmel elégítették ki igényeiket, baromfit, tojást, tejet, túrót és egyéb terményeket adtak a bolti árukért. Az uradalmak gazdasági irányítói - a számtartó, az ispán, a kasznár és a fiscalis - fizetés tekintetében természetesen más elbírálásban részesültek.441 A 24. sz. melléklet szerint Hunyady József gróf héthelyi uradalmában a fizetési táblázatiban az ügyész, a tiszttartó, a számvető és a számtartó kiemelkedően magasabb bérben és több természetbeni juttatásban is részesült, mint a többiek, de közöttük is volt bizonyos differenciáltság. Az írnok, az alvadász és a kertész a vezetői hierarchia alsó lépcsőfokán álltaik, de az orvos, a baromorvos és a mérnök fizetése is azt tükrözi, hogy e foglalkozási ágak még kellőképpen sem anyagilag, sem pedig erkölcsileg nem voltaik elismerve. A gazdasági vezetők jövedelmüknek tetemes részét ugyancsak a természetbeni juttatásban kapták. Ezt nyilvánvalóan az uradalmak tőkeszegénységével, elsősorban a forgótőke hiányával magyarázhatjuk. A cselédeket és az irányítókat is egyaránt fontosságúik szerint értékelték. A puszták népe gazdasági tekintetben kezdettől fogva differenciált vcilt és az a későbbiekben sem változott, noha a foglalkozási ágak tekintetében bizonyos arányeltolódások következtek be. Az ár- és a bérviszonyok szabályozásával - időnként azok kiegyenlítésével - a kereslet és a kínálat közötti összhangot kívánták megteremte mi. A tőkés árutermelés dinamikusabb fejlődését azonban éppen a kereskedelem szabadsága, a szabad árak és a szabad bérek biztosíthatták volna. A limitáció, az árak és a bérek központi szabályozása azonban kényszerintézkedésnek tekinthető, ugyanis a belső tőkefelhalmozódás és a tőkeforgás viszonylagosan alocsony szintje miatt - beavatkozás hiányában — az árak
