Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
VIII. Külkereskedelem
lopott marhákat olcsón megvásárolhatták, majd tetemes haszonnal a birodalom területén értékesítették. A behozatali és a kiviteli tilalmak, a magyar vámok nemcsak a kereskedőik, hanem a megye vezetői körében is elégedetlenséget váltottak ki. A reformkorban az országgyűléseken a megyei követek mind hangosabban és szenvedélyesebben követelték — a megyéik utasítására — a kereskedelmet és az ország gazdasági fejlődését bélkjóba kötő intézkedések mielőbbi megszüntetését. A politikai köntösbe bújtatott gazdasági követeléseknél a nemzet érdekeire hivatkoztak. Tarthatatlannak tartatták az ország lassú és aránytalan gazdasági fejlődését, így többek között az ország északi vidékeinek a hátrányos helyzetét is. Ezekben a megyékben a lakosság az év nagy részét munka nélkül tölti, nem véletlen, hogy az éhségzónák többnyire ott alakulnak ki. Az Ipar általános elmaradottsága következtében az élet- színvonal az örökös tartományokhoz viszonyítva elmaradott. Az ipari vállalatok csak tengődnek, közülük sokan csőddel fejezik be rövid ténykedésüket. De a mezőgazdaság állapotát is joggal kifogásolták, mivel „a nyers terményeknek biztos kellette, állandó aránylagos becse nem lévén a beruházások nem jövedelmezők, hanem a fölművelőt tőkéjének s munkájának veszedelmével fenyegetik".398 De a közlekedés jelenlegi színvonala sem kedvez az áruszállításnak és a kereskedelemnek. Az a tény, hogy a behozott áruk értéke lényegesen meghaladja a kivitel értékét, a nemzetgazdaság fokozatos külföldi eladósodását vonja maga után. így a pénz tetemes része az országból kiáramlik. Pécstől Körmendig a módosabb kereskedők szinte valamennyien Bécs- ben vásároltak, de a Somogy megyei földbirtokosők is onnan szerezték be használati cikkeiket.399 A föld értéke csökken, a lakosság eladósodása mind nagyobb méreteket ölt, az uzsora szedi áldozatait és az adózók növekvő terheiket egyre inkább képtelenek viselni. Súlyosan érinti az országot, hogy az ausztriai tartományokból Magyar- országra behozott ipari termékekre rendkívül csekély vámot és harmincadot vetettek ki. A kölcsönös érdekeket nem veszik figyelembe. Mivel a külföldi kézműáruk behozatala többnyire a tilalmi listán szerepel, azok sem vesznek tőlünk nyers terményeket és így kereskedelmünk a külfölddel jobbára csak a fogyasztásra szánt gyarmati cikkekre zsugorodik. De ezeket is csak többnyire az ausztriai kereskedők közvetítésével lehet behozni az országba, amely nyilvánvalóan káros. Nyers terményeink legnagyobb részét csak az ausztriai tartományokba szállíthatjuk, így annak mennyiségét és árát mindenkor ők határozhatják meg. Termékeik magyarországi árusításánál hasonló monopóliumot élveznek, nyers terményéinlket olcsón adjuk el, a kézműipari termékeket pedig drágán vásároljuk. Nem véletlen, hogy a külkereskedelmünket az aldunai országok is fenyegetik, melyek a mezőgazdasági terményeket mind lejjebb szállítják ,,a sertésíkereskedéssel, s a marha, s lótenyésztéssel már eddig is megtörtént”/'00 A fent mondottakat igazolják Ausztria és Magyarország külkereskedelmi mérlegei 1829—1838 között/'01 164
