Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
V. Állattenyésztés és a piaci viszonyok
óz évben a külső tartományokból sokkal nagyobb számú szarvasma rhát hajtottak be, mint ki és gabonából is hasonlóképpen.3™ Majd utasították a megyét, hogy vizsgálja meg a szarvasmarha-tenyésztés jelenlegi állapotát és tegyen jelentést arról, hogy mióta csökkent az állomány, mi ennek az oka, és milyen eszközöl'dkel lehetne a szarvasmarha-tenyésztést elősegíteni. A megye az utasító,smialk megfelélően bizottságot nevezett ki a fenti kérdéseik tisztázására. Kétségkívül a marhatenyésztést a regionális, de helyenként országos méretű dögvészpestis is gátolta. E pusztító betegség 1710 óta terjedt el Európa országaiban és több százezer szarvasmarha esett áldozatául. 1836-ban és 1837-ben a marhapestis szinte megtizedelte a megye marhaállományát, Somogy megye baromorvosa, Eörös Lajos 1836-ban Pécsett a Knezevich nyomdában megjelentette tanulmányát, amelyben az országos veszteséget és a védekezés módját is ismertette.310 A két évig pusztító járvány méreteit a megyei kimutatásokból megismerhetjük.311 Év Járás Az érintett községek száma A dögvész előtti szarvasmarha száma db Veszteség db 1836 Babocsai Iga li Kaposi Marcali Szigeti 4 17 4 8 8 3794 2238 1671 1325 72 664 172 370 312 összesen: 41 9028 1590 Babócsai 2 1360 380 1837 Igali 5 1101 37 Kaposi 3 1144 369 összesen : 10 3605 786 A dögvész a két év alatt 51 települést érintett — uradalmakat és községeket — és eléggé megtizedelte a szarvasmarha-állományt. A jelentés szerint a falusi lakosságnak semmi bizalma sem volt az orvosokhoz, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azok kevés eredményt tudtak felmutatni. Ezek a pusztító járványok természetesen visszavetették a szarvasmarha tenyésztését és a kereskedelmet is. Az 1840-es években ia szarvasmarhatenyésztés ismételt fellendülésének lehetünk szemtanúi. Főképpen a Dráva menti községekben, a Rinya, az Ókor, és az Almás patak gazdag legelői tették lehetővé a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését. Ezekben a horvát községekben ez volt a legjövedelmezőbb kereseti lehetőség. A Balaton térségében pedig a bivalyokkal való kereskedés jellemezte a gazdaságokat. A sertéstenyésztést mind az uradalmakban, mind pedig a jobbágygazdaságokban magas szinten művelték. Amíg az uradalmak kizárólagosan piacra, addig a jobbágygazdaságok saját szükségletük kielégítésére is te142
