Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
IV. A zsidók kereskedelmi tevékenysége
relmi adót kellett fizetniük.26- Ezen felül 'még a vármegye kasszájába és a földesúrnak is kötelesek voltak adót fizetni. Az adót a megye vezetői túlzottan nagy összegben állapították meg. így az adósság, a be nem fizetett adó csak halmozódott, amely 1828-ban már 4207 Ft 35 Vs xr-ra növekedett.26'1 A zsidóság az adó felülvizsgálását kérte, azonban ,,a háborúk zivatarjai semmivé tette ezt a reménységét",2ß/‘ majd kétszeresére felemelték az adó összegét. Sőt a paksi tűzkárt vallott zsidók adósságainak egy részét is a megyebelieknek kellett törleszteni. A megye elsősorban azt kifogásoltál, hogy az adók felemelése az országgyűlés megkérdezése nélkül történt, már pedig ez sérti a nemesi alkotmányos jogokat. A zsidóság kérelmeit a kormányzati szervek mindannyiszor elutasították, a helyzet mégcsak súlyosbodott, mivel az adót pengő pénzben követelték. A megye zsidó közösségié — a vármegye tudta nélkül — arra kényszerült, hogy nagyobb összegű kölcsönt vegyen fel. A kölcsönkért nyolcezer pengő forintból fizették az adót, valamint a hitelt kamatjaival együtt. Mindez újabb nyomorúság forrásává vált. Időközben a hitelek és az esdeklő folyamodványok megszaporodtak, de szociális helyzetükben lényeges változások nem történtek. A legújabb felmérés eredményeképpen megállapítást nyert, hogy amíg a háztartások száma százhuszonihárommal szaporodott, a tulajdonukban lévő érték összege mindössze 5773 forintot tett ki, ami az 1799. évi állapotokhoz viszonyítva ötszörös csökkenést mutatott. így ismét kétezer pengő felvételére kényszerülteik. A jelentés szerint ,,a megyebeli zsidóság ,napról napra oly annyira alább szállott jövedelmeiben, hogy annak elnyomorodása nemcsak csudál- kozásra, hanem szánakozásra is méltó".265 A bizottság az okokat az alábbiakban összegezte. Az elmúlt években sorozatos végrehajtásokat rendeltek el az adósókkal szemben. E miatt a szomszédos megyékben élő gazdagabb zsidó hitelezők a kölcsönöktől elzárkóztak. így a boltosak közül jó néhányon tönkrementek. Mindezt előidézte az is, hogy a szomszédos megyékből, sőt más tartományokból is a házalókereskedők a portékáikat helységenként és házanként szekérszámra - gyalog, bugyrokban ritkábban - árulják. így „maholnap itten semmivé kell lenni, mindenféle kálimárságnak és boltjövedelemnek",266 pedig a házaló kereskedést szekéren űzni 1811 óta változatlanul tilalmas. A megye szerint a német, a lengyel és az olasz tartományokba portékákat vinni házalásra a harmincad miatt szinte lehetetlen, onnan pedig a kereskedők minden akadályoztatás nélkül jöhetnek Magyarországba. „A Kárpát között lakó hazafiaknak volt ezelőtt egyedül megengedve az ilyes házalás: melyet most már akármifélék is annyira bitóinak; hogy somogyi zsidót portékával házallani nem látunk: holott a külsők csak pénzt, s nem termést visznek el tőlünk.”267 A szomszédos megyék tehetősebb zsidó kereskedői közül többen béreltek Somogybán erdőket, amelyekben a megyebéli szegényebb zsidókat alkalmazták, velük gyűjtették össze a gubacsot, így sokszor a családtagokkal együtt szűkös megélhetésük biztosítva volt. A megyebeli zsidó házaló- kereskedők helyzete sem volt irigylésre méltó, Olyannyira elszegényedtek, hogy már csak dögbőrökkel és rongyókkal tudtak kereskedni, így csak minimális haszonra tudtak szert tenni. De a kézművesek helyzete sem volt vi129
