Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
III. Az uradalmak kereskedelme - 3. Szolgáltató kereskedelem, csárdák, vendégfogadók
Az uradalmak közül néhányon vásártartási joggal is rendelkeztek, így helyi kereskedelmi tevékenységet is végeztek, itt az eladó és vevő szerepét egyaránt betölthették, az értékesítésnek ez a csatornája volt számukra a legkevésbé rentábilis. Előző tanulmányunkban az uradalmak vásártartási helyeit és a privilégium megszervezésének az időpontjait részletesen ismertettünk.2®0 A vizsgált korszakban a hagyományos cserékereskedelem és pénzgazdálkodással együtt járó tőkés árutermelés, mind az uradalmakban, mind pedig a jobbágygazdaságokban egyaránt funkcionált. Azonban kétségtelen, hegy hosszabb távon a tartalmában és minőségében eltérő kereskedelmi tevékenységek tarthatatlanak voltaik. Az uradalmakban a cserekereskedelmet a piacra orientált pénzgazdálkodás váltotta fel. Hasonló tendencia érvényesült a jobbágygazdaságokban is, csak ez a folyamat megkésve és lassabban ment végbe. Az átmeneti társadalmakra jellemzően a feudális és a tőkés termelési viszonyok együttélése Kelet-Közép-Európára jellemző fejlődést tükröz, 3. Szolgáltató kereskedelem, csárdák, vendégfogadók A csárdák sajátos szolgáltatást láttak el. Az uradalmak, miként a falusi kocsmákat, boltokat és mészárszékeket, a csárdákat is árendásoknak adták bérbe. Többnyire a kereskedelmi utak mentén épültek és elsősorban a távolsági kereskedőknek, a katonai transzportoknak, a fuvarozóknak és a vásározóknak az igényeit elégítették ki, de a környékbeli pásztorok is gyakran látogatták. A vendégek nemcsak italt és élelmet vásárolhattak, hanem szálláshelyet is kaptak benne, de az állatok elhelyezéséről is gondoskodtak. így fontos szerepet játszottak abban, hogy a több száz kilométeren hajtott állatok — sertések, juhok, bivalyaik, ökrök — minimális súlyveszteséggel érkezzenek meg a vásárokba, valamint a külföldi megrendelőkhöz. Miként azt előző tanulmányunkban is ismertettük, az országos, a regionális és a megyei szervek — a XIX. század első évtizedétől kezdődően — a tranzit és a törvényhatósági utakat mind nagyobb energiával és költségráfordítással korszerűsítették.201 A megyében a folyamatosan épülő alsó és felső posta úton, valamint az újonnan létesített észak-déli irányú kereskedelmi utak mentén a szolgáltatás növeikvő igénye miatt mind több csárda épült. Az utak rövidítése, egyes útszakaszok jelentéktelenné válása, illetve más útvonalak kereskedelmi fontossága, módosította a csárdák jelentőségét, látogatottságát és egyben a jövedelmezőségét is. Azonban azt is kell látnunk, hogy a csárdák a jelentéktelennek tűnő falusi földutak mentán is megtalálhatóak. E jelenségre a későbbiekben majd részletesen visszatérünk. A csárdák létét azonban a betyárok nagymértékben fenyegették. A kevésbé forgalmas utak mentén, vagy az erdők közelében lévő csárdákban mind gyakrabban rabolták ki a kereskedőket, hajtották el állataikat, de sokszor az életük sem volt biztonságban. Ezekben a gyanús külsejű csárdákban a bérlő is sokszor rákényszerült a betyárokkal való együttműködésre, az orgazda szerepét vállalva. Itt tervez106
