Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
III. Az uradalmak kereskedelme - 2. Árendások
a boltot és a mészárszéket, de a kocsmát és a csárdát is kibérelték. Ezeket az épületeket rendszerint „zsidóházaknak" nevezték, amelyekben egy szobában a bolt működött, mellette volt a pálinkaégető, valamint a kéményes konyha és a kamra. A ház végén pedig az istálló helyezkedett el. Az árendások ugyanis 2—3 hold szántót is kaptak művelésre, illetve 1 hold legelőt az állatok tartására. Az árendás boltok fundamentuma, valamint a falak egy része már téglából volt építve, a többit pedig hagyományosan vályogból építették. A kicsiny ablakokat vasrácsokkal védték, a háztetőt pedig zsúppal vagy náddal fedték be. Ezek az épületek általában 5 öl hosszúak és 3 öl szélesek voltak, rendszerint elhanyagolt állapotban, javításra szorultak. Tégla- zsindelyes kőépület még kevés volt közöttük, mivel az uradalmak elsősorban a kastélyaikat, az istállókat korszerűsítették, de egyre több cselédlakást is kellett építeniök. Miként azt az előbbiekben már említettük, a közbirtokosok nemcsak szerződő félként szerepelhettek. 1830-ban a szakácsi curiális helység lakosai a bor és a hús árulásának a jogát 6 évre árendába kiadták, hasonlóképpen a gubacs szedését is. A korabeli iratok szerint ez nem számított unicalis esetnek. A jövedelem felét pedig a református (közbirtokosság kapta.198 A bérletekből származó jövedelmet általában templomok, iskolák, utak építésére fordították. Az árendások járásonként megoszlása és létszámuk 1842- ben az alábbiak szerint alakult:199 szigeti járásban 95 fő, babócsai járásban 108 fő, kaposi járásban 79 fő, marcali járásban 116 fő. Az igali járásban az árendások és a házatlan zsellérek összlétszáma 782 fő volt, ebből az árendásokat nem tudtuk különválasztani. A fenti kimutatásban a házatlan zsellérek létszáma minden járásban lényegesen magasabb volt, így joggal feltételezhetjük, hogy az igali járásban az árendások aránya a megyei átlagnak felelt meg. A fenti kimutatásban azonban csak azokat az árendásokat tüntettél« fel, akik földet béreltek, a boltok, a kocsmák és a csárdák bérlőiről összesített kimutatással nem rendelkezünk. A megyében néhány száz főnél többen nem lehették, jelentőségüket azonban nem számszerűségük alapján ítéljük meg, hanem a kereskedelemben betöltött szerepük alapján. összességében elmondhatjuk, hogy az uradalmak kereskedelme — a vizsgált időszakban — nem volt egysíkú, az értékesítés több formáját hozták létre. A felvásárló termény- és állatkeresíkedők bonyolították le az uradalmi kereskedelem tetemes részét, akik a terményeket és az állatokat rendszerint a bécsi és a stájerországi piacokon megfelelő haszonnal értékesítették. Ugyanakkor önálló nagykereskedelmi tevékenységet is folytattak, főképpen az állatok értékesítése révén, amelyeket a régió, de gyakran az ország távolabbi vidékein tartott híres vásárokon értékesítették. A lábon elhajtott állatok szállítása nem okozott költség ki a dóst és különösebb energiát sem igényelt. A helyi és a környékbeli árendás felvásárlók kapcsolták össze a nagy- és a kiskereskedelmet, kielégítve a helyi igényeiket, de a közvetítői szerepet is már betöltötték, 101
