Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)

Égető Melinda: A Somogy megyei szőlőhegyi törvények helye a közép- és nyugat-dunántúli hegytörvények rendszerében

1825. június 29. A Kis Alberti pusztában telepített Szent Sűrűi hegy artikulu- sai. (Lásd e kötetben a 42. szám alatt.)

1840. április 11. Szemes falu szőlőhegyének artikulusai. (Lásd e kötetben a 46. szám alatt.)

1847. február 1. Somogy vármegye új szőlőhegyi rendszabályai. (Lásd e kötetben a 53. szám alatt.)

A somogyi hegytörvények időbeli megoszlása

Felsorolásunkon végigfutva a legszembeötlőbb mozzanat a hegytörvények időbeli szóródása. Mindenekelőtt az, hogy Somogyból nem került elő egyetlenegy 18. század előtti hegytörvény sem, holott a többi öt közép- és nyugat-dunántúli vármegyében kisebb-nagyobb számban mindenütt akadtunk 17. századiakra, sőt Sopronból 16. századiakra is. E korai források legtöbbje Sopron és Vas, kisebb részben Győr, Veszprém és Zala vármegyékből került elő.9 Az első biztos datálású Somogy megyei hegytörvényünk az előbbi megyékhez képest igen késői időből bukkant fel. Míg Sopron megyében 1551-ből, Veszprém megyében 1629-ből, Vas megyében 1643-ból, Zala megyében 1653-ból, Győr megyében 1672-ből, addig Somogybán csak 1740-ből maradt fenn az ez ideig legkorábbiként ismert szőlőhegyi törvény. Mondanunk sem kell, hogy e helyzet oka semmiképpen sem a szőlészet-borászat kései elterjedése. A megye 11—16. századi bortermeléséről bőségesen állnak rendelkezésre okleveles és egyéb írott források adatai,10 11 de utalhatunk Oláh Miklós váradi püspök véleményére is, aki 1536-ban megjelent munkájában Magyarország bortermő vidékeinek ismertetése során az európai hírű szerémségi bor után másodikként mindjárt a somogyi borokat említette.11 A korai források hiánya alapvetően a 16—17. századi török hódoltság következménye, melynek során megyénk sokkal nagyobb pusztulást volt kénytelen elszenvedni, mint a tőle nyugatra és északra fekvő vármegyék népessége, gazdasága, épített emlékei. Bár a megye nem néptele9 A publikált forrásokat lásd SZTF című sorozatunk I—IV. köteteiben.

10 Osszefoglalólag: Reóthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII-XIX. századi történetéből. In: Somogy Megye Múltjából 19. (1988) 146-150.

11 „A borok közül jobb és nemesebb elsősorban az, amelyik a Szerémségben, másodsorban amelyik Somogy, Baranya, Pozsony, Sopron, Eger, Borsod, Újvár, Veszprém, Zala vármegyékben, végül amelyik Erdélyben és Szlavóniában terem.” Idézi: Szakály Ferenc: A Közép-Duna menti bortermelés fénykora (a XVI. század derekán). Dunatáj II. évf. (1979) 2. sz. 12. — Megjegyzendő, hogy később, a 18. században szinte az egész megyében rohamosan növekvő paraszti bortermelés általánosságban nem igazolta e kiváló minősítést, a kérdés magyarázata azonban messze túlmutat a jelen tanulmány keretem.

21