Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)
Égető Melinda - Polgár Tamás: Bevezető
kísérését. A kontratusok sajátos csoportját képviselik azok a telepítési és árendás szerződések, amelyeket Festetics Antal földesúr kötött a nagy kiterjedésű, régebbi és újabb ültetésű böhönyei szőleinek megművelésére vállalkozó szőlősgazdákkal a 19. század első felében (19., 20., 22., 30., 31., 32., 33-, 39., 48., 49. sz.). A földesúr által megszabott feltételek sok tekintetben eltérnek azoktól a tradicionális jogoktól, melyek évszázadokon át jellemzően kötődtek a szőlőbirtokláshoz. Végül említést kell tennünk a forrásgyűjteményünkben található két „kakukktojásának tetsző folyamodvány közlésének okáról. Az egyik a simonyi jobbágyok egy csoportjának könyörgő levele Zichy Károly földesurukhoz, melyben újabb szántóföldek mellett egy bizonyos Cserhát nevű földdarabot kérnek fel szőlővel való beültetés céljára. Az eset érdekességét az adja, hogy a földesúr nem engedélyezi a szőlőtelepítést, ami szinte párját ritkító döntés az adott korszakban (43. sz.). Helyette azt javasolja a jobbágyoknak, hogy a környező települések szőlőhegyein szerezzenek maguknak szőlőt. A másik kérvénnyel egy elhunyt böhönyei szőlősgazda özvegye fordult a földesúrhoz. Az eset élő példája annak, hogy a hegyen érvényes kontraktusban foglalt szokatlan és természetesen a földesúr érdekét szolgáló öröklési feltételek következetes, ugyanakkor mégis humánus érvényesítése milyen komplikált helyzetet idézhet elő a gyakorlatban (45. sz.). Közzétett anyagunk nyelvi szempontból meglehetősen egységes, legalábbis abban az értelemben, hogy kivétel nélkül 18. és 19. századi magyar nyelvű forrásokról van szó. Természetesen e szövegekben — a korszak hivatali ügyintézésének és okiratkészítési gyakorlatának megfelelően — gyakran fordulnak elő latin szavak, kifejezések, formulák és záradékok. Irattani szempontból forrásaink, mint fentebb már láttuk, két nagy csoportot képeznek: zömükben kéziratok (43 db), kisebb részben nyomdatechnikailag sokszorosított szövegek (7 db), illetve ez utóbbiak kéziratos másolatai (3 db). A kéziratok zömükben az írásbeliség egykorú fórumainak középső szintjeiről, világi és egyházi uradalmak kancelláriáinak írnokaitól, valamint vármegyei hivatalnokok, szolgabírák és/vagy esküdtek kezétől származnak. Ennek ellenére a somogyi tájszólás bizonyos jellegzetességei rendszeresen átütnek a kanonizált szövegeken is. Legszebb példája ennek az 1776-ban elfogadott és 1777-től kezdve nyomtatott formában terjesztett megyei statútum szövege. Mint fentebb már szó volt róla, a nyomtatott füzetek kifogyása után a hegységek kézzel másolták vagy másoltatták le maguknak az eredetileg nyomtatott artikulusokat. A másolók személyéről semmit sem tudunk, munkájuk eredménye minden esetben gyakorlott kéz szépen kalligrafált betűivel készült, jól olvasható szöveg lett, mely követte a nyomtatott szöveg tagolását, sőt helyenként kísérlet történt egyes paleográfiai elemek visszaadására is. Mindamellett e kéziratokat összevetve a nyomtatott változatokkal, figyelemre méltó tájnyelvi és helyesírási eltérések mutatkoznak. A források közlés17
