Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)

Polgár Tamás: Somogy vármegye megyei szőlőhegyi rendszabásai a 18-19. században

löknek tekintette, így megbízta a szolgabírót, hogy az ott lévő kunyhókat és más búvóhelyeket szüntesse meg, és az ottani lakosságot telepítse le.21

A megyei statútum születése előtti utolsó rendeletet 1774-ben tette közzé Somogy, melyben azt szabályozta, hogy a szőlőhegyekben az ünnepnapok kivételével szombaton és nem köteles ünnepnapokon is folyhat munka. Valójában ez egy helytartótanácsi rendelet kihirdetése volt.22

Az előbb felsorolt rendeletek csak kisebb részben vagy bizonyos konkrét ügy kapcsán mutatták a megye szőlőhegyi tárgyú rendeletalkotó tevékenységét. Olvashattunk gazdálkodási, ítélkezési, adózási témájú rendeleteket. Nem tudjuk, hogy a megye tervezte-e egy egységes, tartalmában általános, egész megyére szóló szabályozás kiadását, de kapott az alkalmon, mikor egy módosításra alkalmas szőlőhegyi statútum került a megyei közgyűlés elé.

Az 1776. évi megyei statútum megalkotása

Somogy vármegye törvényszéke és közgyűlése előtt sok szőlőheggyel kapcsolatos per zajlott a 18. században. Ezek közül az egyik legjelentősebb az 1760-as, 1770-es években zajlott le, a Szentgyörgyvári, Bagolai, Látó hegyi kanizsai szőlőbirtokosok és a Festetics család között. Ennek a pernek folyományaként került az említett szőlőhegyi közösségek hegytörvénye a megye elé, és ennek változtatása, módosítása adta a lehetőséget Somogy vármegyének, hogy megalkossa a vármegyei szőlőhegyi hegytörvényt.

Az említett kanizsai lakosok sérelmes adóterheik miatt kezdeményeztek előbb úriszéki, majd törvényszéki pert Festetics Kristóf, majd Festetics Pál ellen.23 A szőlőhegyek Szentmiklós (ma Miklósfa) és Bagola falvak területéhez tartoztak, így e per nemcsak a kanizsai lakosokat érintette, hanem a hegy egyéb, más környező településről (pl. Liszó, Bagola) származó birtokosait is.

Szentmiklós és Bagola területét a visszafoglaló háborúk után Turinetti Hercules olasz őrgróf bírta. Az 1715-ben általa kiadott oklevél szerint a Belezna, Ortilos hatá21 Statuta Comitatus Simighiensis 100. (A statútum szövegét a közgyűlési jegyzőkönyvben nem találtam meg, az ügy kapcsán egy szolgabírói jelentés olvasható az 1770. július 3-i közgyűlés 1281. oldalán.)

22 Levéltári kis tükör 153.; Kgy. jkv. 1774. II. 148. 1774. szeptember 14.

25 IV. A. 10. q. Somogy Vármegye Törvényszékének iratai. Úriszéki perek. 9. doboz. 14. tétel: Szentmiklósi úriszék iratai 1760—1773. (A továbbiakban: Szentmiklósi úriszék iratai.) Az úriszéki per irataiból részleteket közöl: Égető Melinda: Vagyon szép szőlőhegyünk... Történeti néprajzi elemzések közép- és nyugat-dunántúli magyar nyelvű hegytörvények körében (1629—1846). Budapest, [2003] 2004. 73, 97. (= Documentatio Ethnographica, 21.)

43