Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)

Égető Melinda: A Somogy megyei szőlőhegyi törvények helye a közép- és nyugat-dunántúli hegytörvények rendszerében

nem volt megelégedve) a jobbágynak joga volt panaszával a vármegyéhez fordulni (13-, 22.). Mindezek a változtatások nem tekinthetők Somogy megyei szándéknak, hiszen az úrbéri pátens országos érvényű volt, ezért rendelkezéseit mindenütt végre kellett hajtani. Ellenkező esetben a Helytartótanács nem hagyta volna jóvá a somogyiak által felterjesztett statútum kihirdetését sem. (Ez tette szükségessé egyébként azt is, hogy Zalában 1769-ben kiadják az 1753-as megyei hegytörvény módosított változatát.) Más megközelítésben viszont azt mondhatjuk, hogy Somogybán voltaképpen egy évtizedek óta használatban lévő földesúri hegytörvényt az úrbéri pátens által megkövetelt változtatások megtétele — és csekély más módosítások eszközlése — után az egész megyére érvényes szabályrendeletként terjesztettek ki és fogadtak el. Ez viszont már valóban somogyi sajátosságnak tekinthető. Más vármegyékben, sőt uradalmakban is, ahol szintén megalkották a szőlőhegyek rendjét szabályozó statútumot, vagy legalább dolgoztak az előkészítésén, a menetrend többnyire az volt, hogy első lépésként bekérték valamennyi helységtől, sőt a szomszédos törvény- hatóságoktól is az általuk használt artikulusokat, és mindezek figyelembevételével próbáltak meg egy új, egységes, korszerű szabályozást létrehozni.

Az 1776 augusztusában elfogadott és a Helytartótanács által is jóváhagyott Somogy megyei statútum a Hegybéli Articulusok címet viselte. Figyelemre méltó mozzanat, hogy a 26 cikkelyből álló rendszabást nyomtatott füzet formájában adták közre. Ezzel az elegáns, könnyen kezelhető, ám bizonyára számot tevő többletköltséggel is járó megoldással a többi öt közép- és nyugat-dunántúli megye esetében eddig nem találkoztunk. Arra nézve nincsenek adataink, hogy a vármegye milyen indokok alapján döntött a sokszorosításnak e módja mellett, gyanítható azonban, hogy az 1770-es évek közepére a birtokosok részéről olyan erős volt a szabályozás iránt megnyilvánuló igény, hogy a hivatal valószínűleg azonnali tömeges keresletre számított, amit kézi másolgatással előállított példányokkal csak sokára tudott volna kielégíteni. Arra nézve egyelőre nem került elő írott feljegyzés, hogy Somogy vármegye mikor és mely szőlőhegyre vagy hegyekre adta ki elsőként saját statútumát. Ügy vélem azonban, hogy nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy először az 1777. évi első közgyűlésen — melyet január 27-étől kezdődően Kaposváron tartottak — kerülhetett sor kiadására. Ez a dátuma gyűjteményünk két legkorábbi, azonos keltezésű példányának, melyek egyike a csurgói uradalom Szentgyörgyvár, Bagola, Látóhegy, Mórichely, Csurgó, Földvár, Szentháromság és Kákonya nevű szőlőhegyeire, másika külön Földvár, Szentháromság és Kákonya nevű szőlőhegyek szőlősgazdái számára készült.39 Hogy ezen a közgyűlésen adtak-e még ki más hegybéli helységek számára is az új, nyomtatott Hegybéli Articulusokhó\, nem tudjuk.

39 Lásd e kötetben 13. és 14. szám alatt.

35