Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)

Égető Melinda: A Somogy megyei szőlőhegyi törvények helye a közép- és nyugat-dunántúli hegytörvények rendszerében

rosan meginduló megyei szabályozási folyamatába. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy — miként fentebb láttuk — az 1776 előtt keletkezett 11 darab somogyi hegytörvény közül három (Teleki, 1755; Zamárdi, Kőhegy, 1767; Balatonkeresztúr, 1769 után) már valójában megyei statútum, illetve annak némileg módosított változata. Csakhogy nem a majd még hosszú évek múltán elkészülő Somogy megyéé, hanem a korábban intézkedő Zaláé. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a megyei hegytörvények kimunkálásában jelentős szerepet játszottak a vármegyei birtokos nemesek, akik részint földesúrként, részint hivatalviselőként a legmesszebbmenőkig érdekeltek voltak a folyamatban. Közülük többeknek nemcsak Zalában, hanem másutt is voltak birtokaik, így magától értetődőnek tekintették, hogy azt a hegytörvényt, melynek kimunkálásában tevékeny részt vállaltak, vagy legalábbis messzemenően egyetértettek vele, más megyé(k)ben fekvő szőlőhegyeiken is mihamarabb bevezessék. Erre utal Lécs Ágoston tihanyi apátnak a teleki szőlősgazdák számára 1755-ben kiadott hegytörvény bevezetőjében olvasható indoklása is: „... a jó rend-tartásnak, és igasságnak gyakorlására nézve valamint több ezen apatursághoz tartozandó helységeknek promonthorium[ai]ra már ennek előtte ki adattattak, úgy ezen Teleki helységnek szőlő hegyére is e' következendő, és más nemes varmegyékben is bé vetetett ’s-ki is adatott articulusokat [...] attam ki.. ,”37 Teleki, Zamárdi és Balatonkeresztúr példája nem tartozik a ritka kivételek közé. Festetics Kristóf, a Veszprémi Püspökség és a Tihanyi Apátság mellett a 18. század második felében és a 19. század elején — helyi statútum híján — más megyékben más birtokosok is megpróbálták bevezetni vagy legalábbis mintaként kezelték főként a zalai hegytörvényeket.

Somogy csaknem két évtizedes késéssel követte a zalai példát. A megye szőlőhegyekkel kapcsolatos szabályalkotó tevékenységét és az 1776-os megyei hegytörvény létrejöttének hivatali útját Polgár Tamás e kötetben közölt tanulmánya részletesen tárgyalja. Ez felment bennünket az alól, hogy ezzel a kérdéskörrel most részletesebben foglalkozzunk. Itt és most csupán néhány olyan momentumot szeretnék felvillantani, melyek a közép- és nyugat-dunántúli hegytörvények perspektívájából nézve figyelemre méltó somogyi sajátosságoknak tetszenek.

Mint arra Polgár Tamás is nagyon helyesen rámutat tanulmányában, nem kétséges, hogy Somogy nemesi közgyűlése a saját megyei hegytörvény elkészítéséhez a szentgyörgyvári, bagolai és látóhegyi szőlőhegyek számára 1751. április 2-án kiadott artikulusokat vette alapul. Fenti elemzéseink alapján ehhez a megállapításhoz egyelőre csupán azt az elvi jelentőségű kiegészítést fűzhetjük, hogy miután az 1751-es hegytörvény maga is egy korábbi, 1740 előtt már létező hegytörvény

37 A teljes szöveget lásd e kötetben 9. szám alatt.

33