Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
36. 1952. „A béketábor ereje napról-napra növekedik, az imperialisták hatalma pedig állandóan csökken.” A megyei tanács 1952. szeptember 5-i ülésén az új tanácselnök: Dani Imre a nemzetközi helyzet ismertetésével foglalkozott. A beszéd elemei a közismert külpolitikai adatok brosurális szajkózását tartalmazták. Részlet a tanácselnök beszédéből: „Tisztelt tanácsülés, kedves elvtársak! Mielőtt a tanácstagok beszámolóinak munkájáról kiértékelést adnák, előtte röviden szeretnék foglalkozni a nemzetközi helyzet ismertetésével. Nézzük meg, hogy állunk e téren. Ma a nemzetközi politikában két tábor áll egymással szemben. Az egyik az új világháborút előkészítő imperialisták tábora, élükön az amerikai imperialistákkal, a másik tábor a békeszerető népek hatalmas tábora, élükön a Szovjetunióval. A két tábor célkitűzése között az alapvető különbség az, hogy' háború legyen vagy béke. Nézzük meg az amerikai imperialisták és csatlósaik mit akarnak. Ezek egyre nyíltabban, egyre szemérmetlenebbül készülnek a harmadik világháború kirobbantására. Lángba, vérbe akarják borítani a világot. Egy új, minden eddiginél borzalmasabb háború szenvedéseit akarják az emberiségre zúdítani azért, hogy igájukba hajthassák a világ népeit, hogy' megszerezhessék a világuralmat. Ördögi törekvéseikkel szemben a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor a béke, a békés akotó munka tervét szegezi szembe. Ez az alapvető oka annak, hogy' a két tábor közötti erőviszony egyre inkább a Szovjetunió vezette béketábor javára tolódik el. A béketábor ereje napról-napra növekedik. Az imperialisták hatalma pedig állandóan csökken. Az imperialisták csökkentik a békés célokat szolgáló termelést. Mindent a fegyverkezés szolgálatába állítanak. A hitleri fasisztákhoz hasonlóan nekik is vaj helyett ágyú lett a jelszavuk. Ennek következtében növekszik a munkanélküliség, s vele együtt a dolgozók nyomora és elégedetlensége. De növekszik az imperialisták táborán belül az egyes országok között az elégedetlenség. Nézzük meg hát közelebbről, hogyan élnek ezekben az országokban, ahol a Marshall-se- gély áldását élvezik. Ahol a vezetők nem saját népük, hanem az amerikai milliárdosok érdekeit szolgálják. Ilyen ország Anglia. Angliában az amerikai imperialisták tanácsára nagyarányú fegyverkezési programot hajtanak végre. Az 1952. évi költségvetés 50,1%-át katonai kiadásokra fordítják. Összehasonlításul elmondjuk, hogy a Szovjetunió 1952. évi költségvetésében a védelmi előirányzat csupán 23,9% volt. Természetes, hogy olyan országban, ahol a költségvetésnek több mint felét a fegyverkezésre költik, csökken a polgári termelés. Növekszik a munkanélküliség, emelkednek az árak. Romlik a dolgozók gazdasági helyzete.” Forrás: Somogy megye tanácsülésének jegyzőkönyve, 1952. szeptember 5. 78
