Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Nagy Imre élelmezési miniszter, a politikai bizottság tagja felszólalt a megyei pártértekezleten és megállapította, hogy a megyei pártbizottság munkájában gyenge a parasztpolitika láncszeme. Gyenge az oktatás és a kádernevelés, gyenge a járási pártbizottságok munkája. (1951. december 12.) Hírül adták a Sztálin-szobor felavatását a 72. születésnap előtt. A szobor Mikus Sándor műve. Az avató beszédet Révaijózsef mondta. (1951. december 16.) Tegyenek eleget adófizetési kötelezettségeiknek Buzsák község parasztjai. A pénzügyi osztályok rendezzék adófizetési kötelezettségeiket. A járási és a községi pénzügyi előadóknak még keményebb kézzel kell lesújtani népünk ellenségeire: a kulákokra. Harc a feketevágó spekulánsok ellen. (1951. december 20.) Erősíteni kell a termelőszövetkezeti mozgalmat. 51 előtt 13 önálló termelőszövetkezet volt, most 25. A kongresszus előtt alig volt egy-két szövetkezeti község (Bonnya, Somogy- döröcske). Jelenleg 17 van. (1951. december 20.) 33. 1951. Vidovics Ferenc, a Kisgazdapárt Somogy megyei főispánja a börtönben Vidovics Ferencet, a Független Kisgazdapárt képviselőjét és Somogy megye főispánját (1945. ápr. 28.-1946. aug. 12.) előbb dr. Fekete Tibor, 1947. november 12-től pedig Bobanovics Jenő követte a főispáni székben. Később letartóztatták és börtönbe juttatták. Börtönéveit jól tükrözte a váci fegyház magánzárkájában töltött karácsonyestje 1951-ben, amelyet Custos fedőnévvel közzétett a Fáklyaláng I960, évi karácsonyi számában. írásának egy részletét közzétesszük olvasókönyvünk hasábjain: ...Hajnali négy óra lehet. Félálomból ijedten térek magamhoz, lépések döngése, csizmák k opogása és cellaajtókat nyitogató kulcsok csikorgása veri fel a börtönfolyosó csendjét. Ó, az átkozottak! Ádám-Éva napján is gyötörni akarnak bennünket, hippist tartanak! (Hippis börtönnyelven zárkakutatást jelent.) Hajcsárlelkületű ávós porkolábok kettesével-hárma- sával rontottak be a cellákba, átkutatják a faliszekrényt, az asztalt, a padot, a szalmazsákot, a padlódeszka-hasadékokat s gondosan átvizsgálják a télen is pőrére vetkőztetett rabok ványadt ruháinak minden zsebét, ráncát és varratát. Jaj annak, akinél egyetlen papírdarabkát vagy ceruzahegyet találnak. Tegnap nem ettem meg az egész napra szóló harmincde- kás kenyeret. Elrejtettem a szalmazsák sarkába, hogy szentestén ünnepi vacsoraként egyszerre költhessek el egy egész kenyeret. Megtalálták, rám röhögtek (a pofon és rúgás ma kivételesen elmaradt) és elvitték. Veszteség és rablás soha életemben nem fájt ennyire! Mégis a reggeli fél hatórai ébresztőkor mintha szebben csengett volna a repedt ébresztőharang s mintha nem éreztem volna a szörnyű fáradtságot, amely máskor mázsányi súllyal kapaszkodik bele az éhségtől, veréstől és lelki gyötrésektől elcsigázott rabtest minden molekulájába s húzza-húzza vissza, a rothadó töreket rejtegető szalmazsákra - tovább aludni álomtalan álommal, félájulásba esni, vagy meghalni, hiszen ez is jobb, mint élni az élőhalottak házában.” Halotti csend van. A fűtetlen cella jeges hidege bekúszik a kopott darócruha nadrágszárán és kabátujján. Sebesre marja a lesoványodott test pórusait. A porkolábok 73
