Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
iratai is, hiszen az 1912-1922 közötti évek irataiból is mindössze csak egy-két iratcsomó maradt hátra - évenként - az utókor számára. Tekintsük át e negyedszázados mérföldkőnél előbb a Somogy Megyei Közlevéltár (1950-52), majd a Kaposvári Állami Levéltár (1952-67), s végül a Somogy Megyei Levéltár (1968-75) munkájának főbb eredményeit a Levéltárak Országos Központjához, illetve a Művelődésügyi Minisztérium, ma Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatóságához készített évi jelentések, valamint a levéltárban - az adott időszakban két esetben is - lezajlott szakmai vizsgálatokról készült jegyzőkönyvek alapján. Negyedszázaddal ezelőtt, a szocialista levéltárügy korszakának elején, amikor a új államapparátusban a magyar levéltárügy számára új sínpárakat fektetett le a 29/1950. számú törvényerejű rendelet - megjelent 1950. június 30-án - az akkor még Somogy Megyei Közlevéltár 1950. évi első államosított évének tevékenységéről szóló zárójelentést ekként sommázta a levéltár vezetője: „Az elmúlt esztendőben levéltárunk történetében új korszak kezdődött. Megtörtént az elhanyagolt megyei és városi levéltárak államosítása, amely a vidéki levéltárakat a teljesen elszigetelt és a város mindenkori urainak kiszolgáltatott állapotából felszabadította.” Ennek az új korszaknak a küszöbét a levéltár 2220 iratfolyóméter anyaggal, 2100 polcfolyóméter állványzattal és két dolgozóval (1 főlevéltárnokkal és 1 hivatalsegéddel) lépte át. E negyedszázad szocialista levéltárügyének legfontosabb megyei eredményeit madártávlatból áttekintve, nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy 17 esztendős állami levéltári szervezeti működés után a 2045/1967. számú kormány- határozat alapján ismét a megyékhez kerültek vissza a levéltárak, előbb „VB közvetlen” intézményként, később pedig a művelődésügyi osztályok hatáskörében: általános tanácsi levéltárakként. A tanácsi irányítás alá helyezés időpontjában már 4500 iratfolyóméterre gyarapodott a levéltár fondjainak a terjedelme, a dolgozók létszáma pedig 6 főre szaporodott. A levéltár megyei fogadtatása a párt- és tanácsi szervek által kedvezőnek volt mondható, hisz a Kaposvári Állami Levéltár korábbi tudományos és közművelődési munkája révén állandóan benne élt a megyei kulturális életben. Az állami hálózatból való költségvetési elbocsátását a levéltárnak azonban nagyon szegényesnek találták a tanács illetékesei. A kezdetben úgy' látszott, hogy a szegény állami költségvetési kereten az első évben a megyei tanács mit sem tud változtatni. Első lépésként az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága tűzte napirendjére: 1968. február 17-én a levéltár helyzetének és feladatainak a megtárgyalását. A párt végrehajtó bizottsága különösképp a levéltár tudományos és közművelődési munkáját értékelte nagyra, s jelentős kutatóforgalmát és határozati javaslataiban részletes intézkedési terv kidolgozására kérte fel a megyei tanács végrehajtó bizottságát, amelyben figyelembe veendőnek tartotta a levéltár jobb raktározási problémáinak a segítését, személyi megerősítését, a dolgozók bérszínvonalának a javítására való törekvést. 1968. május 14-én a megyei tanács végrehajtó bizottságának az ülésén így határozat született arra, hogy a levéltár az új tanácsi székház építése után, a város kultúrcentrumában, a XIX. század elejétől levéltári célokra használt jelenlegi épületben marad hátra, teljes egészében birtokába véve azt, ahonnét a múzeum a tanácsszékház főépületébe költözik át. 1970-ben vált lehetővé a levéltárban folyó tudományos munkák eredményeként, hogy az intézmény évente rendszeresen tanulmányköteteket adjon ki Somogy' megye múltjából címmel, levéltári évkönyv sorozatként. Az utolsó 5 esztendőben öt 65
