Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
karhatalmi szervekkel, s a tömegszervezetekkel együtt a főispáni jogkört is gyakorló alispáni primátusság fénye kezdett megkopni, hiszen a törvényhatóság megalakulásáig, a helyi önkormányzat legfőbb szerveként - ha átmenetileg is - a Megyei Nemzeti Bizottság magára vette a Megyei Törvényhatósági Bizottság közgyűlésének és kisgyűlésének együttes hatáskörét, beleértve a kinevezési jogkört is, s végrehajtó hatalmat gyakorolt a megye területén, tehát a kormány hatáskörében járt el, amíg az Ideiglenes Kormány rendeletéi - nem jutván el a megyébe - végrehajthatók nem voltak. A megyei közigazgatás harmadik fázisa csak 1946 márciusában bontakozhatott ki, miután a törvényhatósági bizottság - jóllehet a Megyei Nemzeti Bizottság már 1945 májusában megállapította 120 tagú létszámát, a koalíciós pártközi ellentétek következtében, többszöri belügyminiszteri beavatkozás után is - csak 1946 márciusában tudott megalakulni. A megyei igazgatás első és második fázisának ideiglenes szervezeteiben az igazgatás munkája a szovjet és bolgár katonai parancsnokságok közigazgatási ellenőrzése alatt történt. E területek igazgatási hierarchiájának legalsó fokán a szovjet katonai parancsnokságok előtt mindenkor a saját hazájukbeli tanácsi igazgatás példaképe lebegett, amely az igazgatás alsó szintjén a néphatalmi szerveket (a nemzeti bizottságokat, a földigénylő és a termelési bizottságokat stb.) támogatta inkább, mintsem a községek - általuk már nem ismert - polgári önkormányzati szerveit: a képviselő-testületeket. Középszinten azonban - tehát a megyei igazgatás területén - mindennek a fordítottja látszott érvényesülni, miután - mint fentebb is mondottuk - ezen időszakban inkább az alispáni jogkör elsődlegessége érvényesült a megkésve alakuló Megyei Nemzeti Bizottsággal szemben. Az alkotmányos megyei igazgatásnak harmadik fázisában: a végleges, még polgári típusú, de személyeiben már demokratikus beállítottságú önkormányzati keretek között - a megye egészének a teljes felszabadulása után - már csak a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak volt joga és hatásköre ahhoz, hogy a megyei önkormányzat tevékenységével kapcsolatban véleményt alkothasson és nyilváníthasson. A járások területén az első fázist a szovjet és a bolgár katonai parancsnokságok közigazgatási ellenőrzése alatti igazgatási korszak jelentette. A második és a harmadik fázisban - az új járási közigazgatás kialakulása terén - főként a járási nemzeti bizottságok munkájára és az 1945. április 26-án kelt, s hatályba lépett 1030/1045. M. E. számú rendelet végrehajtására fordíthatjuk a figyelmünket, amikor is a meghirdetett főszolgabírói hatásköröket a járási főjegyzők vették át. A formákat illetően a kezdetben ugyan nem sok változás történt, tartalmilag azonban jelentős módosulás következett be, miután a közigazgatás egyre több pozícióját-ha koalíciós osztozkodás alapján is - a dolgozók küldöttei foglalták el, s a járási néphatalmi szervek egyre demokratikusabb, a közigazgatást is érintő tevékenységre a régi közigazgatási szervezet formáiban folyó munkára is egyre nagyobb hatással volt. A felszabadított községek közigazgatását illetően először a közigazgatás foghíjas gépezeténél szolgálatot teljesítő községi alkalmazottak s a hiányos elöljáróságok tevékenységére kell figyelni, valamint arra, hogy a községi ügyek intézésébe a jól ismert és ott lakó baloldali érzelmű polgárokat is bevonták a községek vezetői. Majd a nemzeti bizottságokra, velük párhuzamban a megalakuló községi pártközi megbeszélésekre, s a politikailag markánsabb összetételű különféle néphatalmi szervek munkájára. De a szervek sok esetben egymást átfedő és keresztező, másrészt 40
