Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Noha december 11-én már összejöttek a város kommunistái közül néhányan, hogy megalakítsák a párt helyi szervét, erre azonban - a bizonytalanná vált hadi helyzet következtében - még nem kerülhetett sor. Sőt az is megfordult - minden eshetőségre számítva - a somogyi kommunisták fejében, hogy a német ellentámadás átmeneti sikerei következtében, ha netán Kaposvárt is fel kellene átmenetileg adnia a Vörös Hadseregnek, úgy a baranyaiak vendégszeretetét veszik majd igénybe, és Pécsre teszik át működésük színhelyét. Végül is csak január 5-én került sor a párt megalapítására a Korona utca 7. szám alatti (ma Ady Endre utca) házban, a Somogyvármegye című, négy nap múlva megjelenő napilap szerkesztőségében. Az alakuló szervezet a Magyar Kommunista Párt Somogyi Szervezete nevét vette fel. A másik munkáspárt: a Szociáldemokrata Párt a megyében és Kaposvárott nagyobb hagyománnyal rendelkezett, mint az MKP. így már a kezdetben is jóval szélesebb társadalmi bázisa volt, a kisüzemi munkásság, a kispolgárok, a kiskereskedők, s általában a középrétegek sorai között. Megyei szervezetének működését 1945. január 17-én engedélyezte az alispán. A polgári pártok közül a legszélesebb társadalmi bázisa a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártnak volt, amely 1945- január 16-án hozta létre megyei szervezetét. Bár az FKP tömegbázisát elsőrenden a kis- és középparasztok képezték, tagjai a társadalom minden osztályából verbuválódtak, különösképp attól az időtől kezdve, amikor a háború utáni első esztendőben a legnagyobb választási párttá lépett elő, a legtöbb szavazatot kapta. A párt megyei tradíciói a háború után is érvényesítették hatásukat. Változatlanul erős szerephez jutott a megyei szervezet irányításában a módosabb gazdarétegek élén Gaál Olivér elnök. A polgári tagozat jelentős ügyvédi, orvosi rétegei ellentéteként azonban a földmunkás tagozatban az újonnan földhöz juttatott kisbirtokosok s újgazdák is jelentős számmal foglaltak helyet. A párttagság nagy részében meglévő polgári tendencia, különösképp Vidovics Ferenc főispánsága idején, a párt hajdani ellenzéki paraszt- és radikálisabb értelmiségi politikusait - sokszor háttérbe szorítva - elkedvetlenítette. Köztudott, hogy a Nemzeti Parasztpárt csak 1945 márciusában kezdte meg politikai tevékenységét Dunántúl déli vármegyéiben. Lényegében csak március 17-én alakult meg Kaposvárott is a megyei szervezet, amelynek tagjai így csak március 23-án jelenhettek meg először a Nemzeti Bizottság ülésén. A párt tagjai elsőrenden a szegényparasztok és a radikálisabb szemléletű értelmiségiek soraiból verbuválódtak. E megyében is ezért volt legfőbb szószólója - az MKP mellett - a földosztás végrehajtásának, és az újonnan földhöz juttatott földművesek sorsának. Különösképp sokat aggódott és harcolt azért a kisgazdapárti rétegért, amely a történelem folyamán most jutott először földhöz, és akiknek így rendkívül nehéz körülmények között, egyenlőtlen helyzetben kellett - a régi gazdákkal együtt - kenyeret termelniük a nemzet asztalára. Kereste a földosztás utáni megváltozott új agrárstruktúrában a mezőgazdasági újjáépítés, a termelés korszerűbb útjait és módozatait. A megyében a párt megyei szervezete az MKP-nak volt a legharcosabb segítőtársa, az alapító tagok visszaemlékezéseiből közismert az a tény, hogy azok egy' része a Kommunista Pártnak volt kezdetben a tagja, és sok helyütt a kommunisták inspirálták és szorgalmazták az NPP alapszervezeteinek a felállítását, ezért nevezte őket a reakció „gatyáskommunisták”-nak. 25
