Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Kutatásai milyen tanulsággal szolgálnak az olvasóvá nevelést illetően? Összefügg ezzel az Iskola és levéltár füzetsorozat indítása? Valóban ezt a könyvet Somogy iskoláiban kézikönyvként használták, a somogyi történelem amolyan breviáriumaként. Országosan is modellé vált az olvasókönyv a benne helyet foglaló helytörténeti bibliográfiával, s képes történelmi dokumentációval. A kötet sikerén felbuzdulva indítottuk útjára másik vállalkozásunkat az Iskola és levéltár sorozatot, amelynek példáját a messze Angliából hoztam magammal. Itt vettem észre ugyanis, hogy milyen eleven a kapcsolata az angol levéltáraknak az angol iskolákkal. Kiadványokat készítenek közösen, amelyeket a tanárok az órákon hasznosítanak diákjaik számára. Mi is már húsznál több füzetet jelentettünk meg különféle arcképcsarnokok (jeles politikusok, pedadógusok, orvosok stb. arcképeinek és életrajzainak) közzétételével. Tudományszervező egyéniségként publikációs és tájékozódási (olvasói) lehetőséget is teremtett pályatársainak „Somogy megye múltjából’’ évkönyvsorozattal. Hogyan sikerült megvalósítani az indításkor meghatározott célokat? A Somogy megye múltjából című levéltári évkönyvsorozatnak pedig az volt a célja, hogy bennük alapvető köz-, hely- és régiótörténeti tanulmányokat tegyek közzé, részben a Somogy Megyei Levéltár anyagára támaszkodva, részben pedig olyan forrásokból, amelyek nem találhatók meg a megye levéltárában. így sikerült szinte Somogy megye középkorát valósággal rekonstruálnunk (Komjáthy Miklós, Borsa Iván, Szakály Ferenc, Magyar Kálmán stb. forrásközléseivel). Ezt a tevékenységet szeretném tovább folytatni ismeretlen hódoltság korabeli források felderítésével és közreadásával. Miért vállaltam e kiadványok szerkesztésének és kiadásának a kockázatát? Szerettem volna valamit bizonyítani általuk. A vidéki Magyarország ma jelentősen kettészakadt az ország fővárosának az életétől. A reformkorban még nem volt ilyen mély a szakadék. Ami akkor történt a magyar művelődés terén a vidék porában, a kastélyok és kúriák, a pap- és tanítólakok szobáiban és könyvtáraiban az nem volt provinciális. Ma is ezt szeretném bizonyítani, hogy a magyar vidéken is lehet olyan autochton szellemi alkotó műhelyeket működtetni, amelyekből kikerülő munkák ugyancsak nem provinciálisak - együtt találhatók bennük Európa és a pannon magyarság. Igaz mindehhez szerencsés mecénásként sikerült megnyernem szülőmegyémnek: Somogynak a támogatását. Az irodalom olvasója és pártolója (kulturális folyóirat rovatszerkesztője is), jut ideje napjaink irodalmában való tájékozódásra? Természetszerűen a Somogy folyóiratának rovatvezetőjeként is a szülőföld szolgálatában végzem szerkesztői munkámat. Jut időm arra is, bár egyre kevesebb, hogy napjaink irodalmában tájékozódhassam, a jeles magyar folyóiratokat és egyéb periodikákat nyomon követve. Emellett az ország más-más régiójában megjelenő folyóiratoknak a sorsát is figyelem. Elsősorban - természetszerűen - azok a publikációk érdekelnek, amelyek szülőmegyémmel foglalkoznak, akár annak múltjával, akár annak jelenével vagy jövőjével. Akit nem érdekel a múlt, az vak marad a jelen problémái számára is, és hályogos tekintetű lesz a jövendő számára is, de tudom azt is, hogy a szocialista haza- és szülőföldszeretetnek is mélyen nyúlnak vissza a gyökerei nemzetünk történelmébe. Forrás: Olvasó nép 26., VII. évf. 4. sz. 1985. Szerk.: Tóbiás Áron. 193
