Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Az itt végzett munkám eredményeit láthattam 30 év elteltével, amikor meghívtam azokat a tanulókat, akik úgy éltek emlékezetemben, mint e munkának lelkes harcosai. A meghívottak - ma családanyák, családapák - jelentős munkát végző emberek az országban. Szinte valamennyien részt vettek az alkalomra szervezett hangversenyen, mint aktív kórustagok.” Jó volt újra együtt énekelni” - mondták, szívesen megismételnék. Közülük sokan hivatásnak választották a zenét, a kórus- éneklést, vagy egyéb munkájuk mellett kórusban énekelnek ma is. Minden elismerés mellett ez mutatta meg számomra, hogy érdemes ezt a munkát végezni. A 60-as évek közepétől vezetem a kaposvári Vikár Béla kórust, azon az utánpótlást az iskolai kórusom adja. Sokan középiskolás korukban is tagjai voltak a felnőtt kórusnak, sőt egyetemi-főiskolai hallgatóként is visszajártak. A kórus tagjai a diákokon kívül munkások, értelmiségiek. A létszám 60-70 fő között ingadozik. Nagyobbrészt fiatalok, házastársak, családtagok és barátok énekelnek együtt. Ebben a közösségben a zene szeretete és az egymásért érzett felelősség, segítőkészség a legnagyobb összetartó erő. Itt is fontos a szép hangzás kialakítása az egyéb művészi értékek visszaadása mellett. Az előadandó művek kiválasztásában legfontosabb mindig a magyar kórusirodalom népszerűsítése, emellett az egyetemes zenekultúra jelentős korszakaiba is ellátogatunk. Állandó szereplői vagyunk a rádiónak, filharmóniának. A több mint hat évtizede fennálló együttes sikerét számos hazai és külföldi díj, kitüntetés bizonyítja. Az „Örökös Kiváló Együttes” felvételeiből gyakran sugároz a Magyar Rádió, ahol az utóbbi években stúdióhangversenyeken is szerepel. Rendszeresen fellép az országos filharmóniai rendezvényeken, társadalmi és politikai ünnepeken, országos és területi dalostalálkozókon, ahol az egyetemes és magyar kórusművészet legszebb alkotásainak színvonalas tolmácsolásával járul hozzá a művelődéspolitikai célkitűzések megvalósításához. A kórus nevét és hírét nemcsak hazai környezetben, hanem az országhatáron kívül is ismerik. Szerepelt Bulgáriában, Jugoszláviában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, a Német Szövetségi Köztársaságban. 1980-ban az angliai Llangollenben rendezett nemzetközi versenyen képviselte a magyar kórusmozgalmat és vegyes kar kategóriában első, a női karok között második díjat nyert és elnyerte a verseny trófeáját. 1982-ben Olaszországból, az arezzói nemzetközi kórusversenyről a folklór kategória győzteseként tért haza. 1984-ben pedig a saviglianói nemzetközi kórusfesztiválon szerepelt sikeresen. 1985- ben a goriziai nemzetközi kórusversenyen folklór kategóriában a női és vegyes kar is első díjat nyert. A kórusnak ítélték a legtöbb pontot elért együttesnek járó különdíjat is. 1986- ban a franciaországi Toursban - nemzetközi versenyen - két első és egy második díjat nyert a kórus. 1988- ban a spanyolországi Cantonigrosban ért el kimagasló eredményt, folklórban első, női karban harmadik és egy különdíjat kapott a kórus. 1989- ben Rómában meghirdettek egy új versenyt, amelyen eddig el nem hangzott új „Mária-ének”-et kellett bemutatni. E verseny első díját a Vikár Béla kórus nyerte el, s ezzel meghívást is kapott az 1990-es versenyre, ahol is a kiírási feltételek 183
