Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
a Piave folyók partjain, s hiába figyelmeztették a nemzet jobbjai az uralkodóházat, súlyos veszteségek tizedelték meg a magyar falvak lakosságát, köztük Mesztegnyőét is. Ám az első világháború után mégis nagyon sok somogyi faluban emlékoszlopokat állítottak az első világháborús hősök emlékezetére a falu főterén, ahova legalább évente egyszer, a májusban tartott hősök vasárnapján ünnepségre gyűlt össze a falu apraja és nagyja. A második világháborúban ismét idegen érdekekért küldte katonáit a kormányzat messzeföldre a hatalmas Oroszország nagy vizéhez, a Volga, a Don és a többi folyók mellé. Ebben az öldökletes küzdelemben ismét súlyos áldozatot hozott Mesztegnvő lakossága. Az emlékmű tanúsága szerint 70 volt a hősi halott áldozatok száma. Csaknem ennyi volt idehaza is az áldozatok száma. A több mint negyedévig a hadak útjába kerülő Mesztegnvő történelmének egyik legsúlyosabb katasztrófáját élte ekkor végig. Erről írta drámai helyzetjelentését 1945. április 13-án első számú ügyiratában a falu helyettes körjegyzője: ,A hullák egy részét sikerült eltakaríttatnom a faluban, a külterületeken pedig csak ott, ahol aknák nincsenek. Egész sor ló és egész sor emberi hulla van még temetetlen kinn a határban, ezeknek az eltakarítása azonban teljesen lehetetlen az aknák miatt. Mesztegnyő községnek minden oldalán állások (fedezékek) voltak, a falun kívül minden rét és a mezőnek az állások előtt levő része: aknamező. Ide műszaki katonák kellenének. Ha meleg lesz és a legyek tömege megjelenik, komoly betegségekkel lehet számolni. Majdnem minden napra esik egy-egy halott, akik aknaáldozatok”, akiknek a száma 40 volt. Kedves ünneplő közönség! Ez a szép akció, amelyet Mesztegnyő község saját elhatározásából és áldozatkészségéből a Hazafias Népfront és a honismereti munkások inspiráló összefogása következtében megvalósítottak: ezt látván a történész felteszi itt hangosan a kérdést: miért nem lehetett előbb, miért kellett 40 esztendőt várni arra, hogy ezekért az áldozatokért a falu lakossága egy emlékmű felállításával rekviemet mondhasson a második világháború hőseinek és áldozatai emlékeinek? Rossz és nemzetellenes történelmi szemlélet akadályozta meg mindezt, amelynek most a falát egyre több magyar községgel együtt Mesztegnyő község lakossága is áttörte! Amit csinált a nagymúltú község: az in memoriam volt a falu és a nemzet jövendője szempontjából is. Amikor örömmel elfogadtam a falu e magasztos ünnepségére a meghívást, az emlékmű avatására, akkor ezt nemcsak népfrontosként, hanem a magyar honismereti mozgalom egyik szerény munkásaként is tettem. Nagy szüksége van a kis nemzeteknek arra, hogy tragikus történelmük után nemzeti emlékhelyeket avasson a falvak temetőiben vagy főterein, a nemzet öntudatának és önismeretének a fokozása végett. Az elmúlt évtizedekben sajnos hiányzott alapismereteink közül a haza fogalma. Pedig a hazát és benne a szülőföld szeretetét nem lehet elpusztítani, A szülőföld nem múlik el, mivel az nem tud meghalni, magunkat és emberségünket hagyjuk kivonulni belőle, ha hűtlenül hátat fordítunk neki. És a szülőföld szeretetének mértéke és mutatója a temető is, amely cementként fogja össze a múltat a jelennel. Mindig a szülőföldet és a temetőt keressük először a lelki szemeinkkel. Az idegenek nem tudnak búcsúzni sírjainktól, csak bennünket köt a tájhoz a temető. így élünk mi is itt szülőföldünkön, ahonnét szülőfalunk harangjainak a szava minden nap bejön még utánunk - lelkifüleink számára - a városba. Ezért örülök e szép mesztegnyői kezdeményezésnek, amelynek tető alá hozásán a falu lakosai és kiskorú iskolásai is részt vettek a honismereti munkát végző tanáraik vezetésével. Legyen ez az emlékmű e falu emlékhelye, amelynél évről évre mindig összegyülekezve erősítse az a nemzet önismeretét, öntudatát és identitástudatát. Egyszerre emlékezvén 1840-re, 1848-ra és 1849-re, valamint 1914-1918-ra és a II. világháborúra. Legyen ez az emlékhely és emlékmű történelmi stafétabot a falu idősebb lakossága és a jövőre készülődő ifjúsága között. 178
