Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
városért. El lehetne bennük készíteni a honismereti szakemberek és művek nyilvántartását is. A zöldekkel, környezetvédőkkel pedig a közös tennivalók elvégzését lehetne szorgalmazni. Nagy pozitívumnak látom, hogy 20 év múltán a megyei művelődési hatóságok kiadták a megbízatást, hogy a megyei iskolák helytörténeti breviáriumának vagy bibliájának a Harminc nemzedék vallomása Somogyról című történeti olvasókönyvnek két kötetes bővített kiadása elkészüljön. Ezen munkálkodva nagy gond az, hogy újabb történelmi dokumentációkkal kiegészítve az eddigieket, hogyan tudjuk majd értékes diafelvételekkel, lemezekkel és szalagokkal a táj szépségének és népművészeti alkotásait népszerűsíteni. Ám lezárandó napirendünket talán azt is említeni kellene, hogy a történeti közművelődés tekintetében a városnak szorgalmaznia kellene, hogy a centenáriumi esztendejében megjelentetett várostörténeti tanulmánykötete után, annak második kötete is mielőbb elkészüljön. Ennek a városnak a polgárai mindig sokat áldoztak a város kulturális fejlesztéséért és szellemi bebútorozásáért. Ma is sokat áldoznak és nekünk kötelességünk, hogy ezekre a nemzeti tudatot is növelő tevékenységre még több energiát fordítsunk egyre szépülő városunkban.” Forrás: Városi Pártbizottsági előterjesztés, 1987. 89. 1987. A kaposi gimnázium laudációja A kaposvári Somssich Pál és Táncsics Mihály Gimnázium 1987-ben ünnepelte alapításának 180 éves fordulóját. A jubileumi díszebéden november 19-én, a gimnázium hajdani növendékeként Kanyar József az alábbi pohárköszöntőt mondta: „Kedves Barátaim! A jubiláló Alma Mater vezetőinek megtisztelő felkérésére mondok néhány szavas pohárköszöntőt a nagymúltú iskoláról. Mikor válik egy iskola szép és tartós emlékké és jelentős fogalommá a szülőföld és a nemzet életében? Akkor, amikor az nemcsak a diákjai értelmébe és műveltségébe épül be, hanem azok szívébe is. Ilyen Alma Mater a kaposi gimnázium, amely egyszerre volt művelődéstörténeti tényezője a régiónak, a megyének, a városnak, de az országnak is. Épülete oromzatán is ott a hármas címer, mindezt szimbolizálandó is: az országé, a megyéé és a városé. Honnan ez a súlya az intézménynek már a kezdetektől, alapításánál fogva is? Nem az egyház alapította, nem a földesúr, hanem a megye és székhelyének társadalma, polgársága. Ezért volt ez a gimnázium mindig plebejus töltetű gimnázium: tanáraiban és növendékeiben egyaránt. S talán ezért is volt a szélsőségektől mindig mentesen a magyar vidék egyik rangos gimnáziuma, amely együtt sugározta mondanivalóját a nemzet és a szülőföld hullámhosszán. Kedves Barátaim! Nem tudta szebben igazolni milleneumát a táj, mint gimnáziumának a város szép magaslati helyén való felépítésével, amelybe természetesen belejátszott Eötvös, Trefort és Somssich Pál is. A szép épület önmagában is képzettséget és műveltséget nyújtó csarnokába való bejutást mindig ambicionálta a társadalom, de az ifjúság is, amelyet a karjaiba tudott ölelni. Egy szóval a genius loci kitűnő égalj volt az iskola számára, amelyben példamutató kulturális és pedagógiai törekvés virágzott ki. Nyitott gimnázium volt, ahova
