Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Azzal kezdem, hogy több mint féléve elkészítettem egy beadványt, amelyben kértem Somogy megye vezető testületének a támogatását ahhoz, hogy a szárszói volt Soli Deo Glória táborból történelmi emlékhelyet alkossunk a népfront, a baráti kör, a megye, a falu és az egyház közreműködésével. Erről a kérdésről szót emeltem különféle rendezvényeken. Azt is említem, hogy a Somogy folyóirat Szülőföldünk rovatában több cikket adtunk közre Szárszóval kapcsolatban: Bérezi László fotóművésszel készült interjúját, valamint Kulifay Albert, Matyikó Sebestyén József írásait. Előadásokat tartottunk Fekete Gyulával és Laczkó Andrással Siófokon. A IV. Országos Honismereti Konferencián és a XIII. Országos Honismereti Akadémián Sopronban mind az elnöki megnyitómban, mind az összegezéskor nyomatékkai húztam alá Szárszó jelentőségét. A honismereti mozgalom negyedszázados ünnepi tanácskozásán örömmel emlékezhettem arra, hogy már félszázada: 1934-ben a szárszói ifjúsági táborban a honismereti mozgalom soha el nem téphető, örökre fogva tartó áramkörébe kaposvári diákfővel bekapcsolódhattam. Szóltam ebben a javaslatban is Szárszó ügyéről, amelyikben a megye kulturális életének hosszú távú feladataival foglalkoztunk. Javasoltam, hogy megyénk vezetői vegyék figyelembe azokat a településeket, amely eken nemzeti értékű kulturális intézmények működnek vagy működhetnek. Ilyen a szántódpusztai komplexum is és a leendő balatonszárszói történelmi emlékhely.” Szárszó ürügyén szót váltottam a megyei tanács illetékeseivel a telekparcellázással kapcsolatos tennivalókat illetően is. A község által adott válasz egyértelműen az volt, hogy a kérdéses területen semmiféle parcellázás nem volt és nem is akarnak végezni. A megyei népfrontértekezleten 1985. november 30-án a következőket mondtam el felszólalásomban: ,A negyedszázados honismereti mozgalom múltját figyelembe véve szeretnék javaslatot tenni. A honismereti mozgalmat nemzeti tudatunk környezetvédelmének tartjuk, s nekünk kell vigyázni arra, hogy kongresszusunkon a nemzeti magatartás egységesebb és egészségesebb kibontakoztatásával, a haza magasba emelésével, a nemzeti tudat és önismeret fokozásával, és szülőföldszeretet aktivizálásával szóljunk. Határozzon úgy majd a kongresszus, hogy a hazában és a határainkon kívül élő magyarság büszkén tekinthessen rá. Népfront kongresszusunknak nem szabad szó nélkül elmennie Szárszó ügye mellett. Ez a táj a magyar népfronttörténet bölcsőhelye. Felemelő elhatározás lenne, hogy ott, ahol lezajlottak a 30-as és a 40-es esztendők fontos tanácskozásai, most felépítsük azon ifjúságunk nemzeti emlékhelyét. A 30-as évek szellemi Balatonszárszójához Somogynak csak közigazgatásilag volt köze. Szárszó újraélesztésében Somogy megyének fontos szerepet kell vállalnia. A fogalommá vált szárszói örökség áthagyományozódását is szolgálnunk kell, a tárgyi emlékek összegyűjtésével, a telepen történelmi emlékhely kialakításával, a jeles előadók fényképeivel és szobraival, az elhangzott beszédek közzétételével, az írók, a résztvevők, s a nyilas-időkben is bújtatottak vallomásaival. A népfőiskolái mozgalomnak, a hajdani siófoki, ma siómarosi népfőiskolának, vagy egy népzenei táborozásnak a kézbentartása is lényeges. Somogy megyét illetheti meg elsősorban a nemzeti emlékhely létesítése. Azt javaslom, hogy vállaljon Somogy megye szerepet a Szárszói Baráti Kör tagjaival, a Hazafias Népfront megyei bizottságának kebelében működő honismereti bizottsággal, a református egyházzal és más szervezetek bevonásával a hajdani terület újbóli felépítésével. Úgy gondolom, hogy Somogybán még nagy energiatelepek vannak kihasználatlanul a szülőföldszeretet növelése érdekében. Szép intézmény birtokosává válhatna hazánkban, megyénkben újra Szárszó.” Szóvá tettem azután a népfrontkongresszuson, hogy a honismeret a magyar népfrontmozgalom bölcsőhelyét és forrásvidékét, Szárszót nem kerülheti meg. 154
