Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
A magyar településhálózat fejlesztése mindig felülről kezdődött. Előbb foglalkoztunk a megyehatár kiigazításokkal, esetleg megye megszüntetésekkel, majd a járási székhelyek városi rangra emelésével, mint hazai falvaink helyzetével. A vidéki Magyarországon pedig a legalapvetőbb közigazgatási reformkérdés a magyar falu megerősítésének a kérdése. Hogy ez mennyire a magyar vidék egyik alapvető kérdése - ennek elhanyagoltsága különösképp - és ma már szembe kell néznünk ezzel a kérdéssel kormányszinten is, megyei szinten is és az aprófalvak szintjén is. A vidéki Magyarországon e halmozottan hátrányos falvak felzárkóztatásának a rendkívül nehéz munkájával most már egyre többet kell törődnünk. A mi Somogyunkban is 53 - szerintem jóval több - halmozottan hátrányos helyzetű falu létezik, amelyeknek pusztulása és fogyása nem is a távoli múlt, hanem a friss történelem számlájára írandó. Jóval frisebb keletűek e falvak fogyásának az 1945 utáni korszakunkból eredező gyökerei. A káros és kóros urbanizáció előbb igényelte e falvak munkáskezeit, ma - azonban magukra hagyva - nézik e városok az aprófalvaknak a fogyását. Pedig azon is el lehetne gondolkodni: mennyiben segítette a magyar falu a városok feltöltését, milyen energia- többlettel járult hozzá a magyar urbanizációhoz a magyar falu? Annyival most vissza kellene segíteni a hazai urbanizációnak is a magyar falu felerősítését. Nem a magyar falu adósodott el a városokkal szemben, hanem a városaink a falvakkal szemben! De a vidéki Magyarország hátrányos helyzetében el lehet gondolkozni a közigazgatási rendszerünkben a pókhálóvékony szakemberhálózaton is, de a gazdasági ágazatokban a szükséges szakember-ellátottságnak országos átlagban még a fele sincs meg. De a kulturális ágazatban sem közömbös az alkalmatlan és alacsony szintű irányítóknak a kérdése, vagy a papíron meglévő alacsony értékű diplomák problémája, amelyek mögött nem áll tartalom. Az elmondottak egyértelműen felvetik annak szükségességét, hogy mielőbb végezzük el a magyar vidék nagykorúsítását. Nincs a magyar falvaknak nagykorú igazgatási szakemberhálózata. Valamikor mondhattuk, hogy falvainkban néptanítóink azért tudtak a nemzet napszámosaivá válni, mert nemcsak szakmabeliként voltak felkészülve iskolai munkájukban, hanem a közművelődés, a népművelés terén is nagy energiával végezték munkájukat. E tartalmas munkák legfőbb záloga az volt, hogy a magyar néptanítóknak volt hivatástudata. A magyar közigazgatási rendszerben, különösen a vidéki területigazgatási rendszerünkben ugyancsak nagy fontosságú dolog lenne az, ha mindenütt hivatástudattal rendelkező szakemberek irányítanák a legkisebb falu kormányrúdját is. Ezért lenne fontos, ha többet törődnénk az alulnézetből megerősített vidéki közigazgatás problémati- kájával. A hátrányos helyzet kapcsán még néhány más gondolatot is említhetünk. Evakuálták az iskolákat a körzetesítési koncepció nyomán. Korszerűsítést követelve vertek szét értékes falusi népiskolákat. Anakronizmust kiáltottak az iskolapolitikára, pedig az a magyar falu, amelyik templommal és iskolával rendelkezett, nagyobb értékű közösség volt a művelődéstörténetben. A kis falvakban lévő iskolák értékéről nem tudtak eleget! Pedig bennük tanultak meg a gyerekek írni és olvasni, ma viszont sokszor a körzetesített nagyobb iskolákban a tanulók egyre növekvő hányada olvasni sem tanul meg rendesen. Nagy ára van az autóbuszozásnak, az ingázásnak. Az erőltetett körzetesítés következtében Somogybán, Zalában és Baranyában naponta 8-9 ezer tanulót utaztatnak. Milyen szomorú látvány tél víz idején a megállóhelyeken toporgó kisdiákok csapata! így vált nagyon drágává az iskola. Nincs elég közlekedési eszköz hozzá, s az úthálózatbeli állapotok is nehezen teszik elviselhetővé az utazást. Ezekben a falvakban többszörösére növelték az otthonta- lanság, a csak hálóhelyi állapot érzetét, erkölcsi és fizikai romlásnak kitéve a korai ingázókat. Az iskolák mellett amputálták a vidéki vasúthálózat jelentős részét. Az akkori helyi vezetők ezeket a koncepciókat még csak megkérdőjelezni sem merték; senki nem mérte fel annak pénzügyi vetületét, hogy a személy- és áruszállítás közúti forgalmi eszközökkel mennyivel vált drágábbá. 150
