Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
belül folyó értékes honismereti munkákról kaptunk tájékoztatást, hanem a 15 éves somogyudvarhelyi honismereti szakkörről, értékes munkájáról is, a legilletékesebb szájából, Csizmadia Lajosné szakkörvezetőtől. Most pedig az ünnepi ülés koronájára kerül a sor, a társadalmi összefogással létrehozott honismereti gyűjtemény felavatására és megnyitására. Az ünnepi szónok aligha kerülheti meg a történelmi tényeket: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Állami Ifjúsági Bizottság, a KISZ Központi Bizottság, s a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által a lakóhelyi szabadidőtöltés feltételeinek a javítására meghirdetett pályázat eredményét, amelyet a falu összefogásával: egy faluház létesítésével 1982 végén százezer forintos jutalommal nyert el. A pályázatot tett és megvalósítás követte. A közösségi művelődési létesítmény, a „közösségi ház” kialakításában mindenki segített a Honismereti Szakkörnek: a párt, a tanács, a KISZ, a Tsz, a betonüzem és főképp a falu felnőtt honismereti szakköri tagjainak lelkes munkássága. Kedves Udvarhelyiek! Ennek a honismereti gyűjteménynek első, bár nem egyetlen feladata - a Zrínyiek hajdani földjén - a pusztuló magyar élet kincseinek az összegyűjtése, újra megragyogtatása és megmentése az elkallódástól. Végül is ez a gyűjtemény nem halotti ruha egy falu életében. Ha még az emléke él e népi kincseknek, akkor az emlékek hordozói is élnek. Olyan ez, mint a szagosmenta, a tovatűnő élet illatából ad valamit, a nemzeti tudat folyamatát, a nemzeti identitás láncszemét, arról szólva falai között, hogy itt is, ebben a somogyi faluban is magyar élet volt századokon keresztül. Ez a gyűjtemény sugározza az életet, amit népünk élt e tájon e környezetben. Élt, dolgozott, szeretett, művelte földjét, szolgálta hazáját, verejtékével és kétkezű munkájával. Annak a népnek, s annak a nemzedéknek a tüköré ez a gyűjtemény, amelynek a neve már mohásodik a temetői fejfákon. Közösségi ház lett belőle, ahol örömmel nézegetik és mutatják egymásnak a múzeumi tárgyakat, mondván: ezt én adtam a gyűjteménynek, ezzel az apám dolgozott, ez meg a nagyanyám munkája. Élet van e közösségi házban, amelyben télvíz idején a maguk által rakott kályhák köré telepedve, barátságos környezetben olvasgatnak és beszélgetnek egymással, játékokat készítenek csuhéból, szijácsból, fából és rongyból, szatyrokat, székeket és kosarakat fonnak. Önmaguk gyönyörködtetésére szép kiállításokat rendeznek saját munkáikból. Amikor köszönetét mondok mind a neveseknek, mind a névteleneknek, akik ezt a gyűjteményt életre hívták, legyen e gyűjtemény a falu történelmi névjegykártyája, legyen élet a hagyományok között. Ezekkel a gondolatokkal a Somogyudvarhelyi Honismereti Gyűjteményt megnyitom. Szolgálja a község lakóinak nemzeti és népi önismeretét, nevelje a hon és a szülőföld szeretetét és aktív szolgálatát.” Forrás: Kanyar József kéziratainak gyűjteménye. (SmL.) 80. Babies András (1906. Komlósd-1985. Pécs) A pécsi temetőben, 1985. szeptember 12-én, síremléke avatásán Kanyar József az alábbiakat mondotta: „Babics András a hazai történettudományok egyik országosan is elismert történész-kutatója Komlósd szülötteként, s Görgeteg neveltjeként indult a paraszti hinterland második nemzedékének tagjaként. Befutotta emelkedőén szép tudományos karrierjét s végül is a háború előtti esztendőkben az általa is alapított: Tudományos Intézet igazgatójaként vonult nyugalomba nagy nevű kollégája, Szabó Pál Zoltán ikercsillagaként. 145
