Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
megalapozni az általános iskolában, hogy bőven jusson belőle a későbbi magasabb iskolák minden fajtájába, de az élet hétköznapjainak is minden területére. Ma már az egész világon értékét látjuk annak a nemzetnek, amelyik közösségi tudatában, nemzeti önismeretének, hazaszeretetének a gyakorlásában következetes magatartást, jogot védő patriotizmust lát, ahogy a mi Illyés Gyulánk mondta, elkülönítve magát minden jogot sértő magatartástól. Aki nemzetére és hazájára büszke, az büszke a munkájára is. E tekintetben a közművelődésnek: nemzeti és történeti tudatunk környezetvédelme tekintetében is még nagyon sok kihasználatlan energiatelepe van. Ma már bevallhatjuk, hogy nemzeti és történeti tudatunk erodációja az elmúlt évek hosszú során nagyobb mérvű volt, mint ahogy - sokszor - termőtalajunkat pusztítottuk. Igaza van földművelésügyi kormányzatunknak akkor, amikor milliókat költ a talajmeliorizációra. Nekünk pedig az a kötelességünk közművelődésünk minden szférájában, hogy nemzeti és történeti tudatunk meliorizációjára fordítsunk nagyobb gondot. Nemzeti önismeretünk, öntudatunk kialakításának egyik műhelye az iskola, a másik közgyűjteményeink sorában: történelmi iratainkat őrző levéltárainkat mondom hivatásomnál fogva. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni az iskolák és a levéltárak kapcsolatai kiépítésének a fontosságát a közművelődés terén. Közismert, hogy az angol levéltáraknak, de az indiai levéltáraknak is milyen eleven és jó a kapcsolata az iskolákkal. (Ny ilván az indiaiak is az angoloktól tanulták.) E példákat is látva: magyar modelt próbáltunk meghonosítani. Levéltárunk immár 20. füzetét és kiadványát szenteli az Iskola és levéltár sorozatnak, történelmi olvasókönyve után. Ezek az iskoláknak készült kiadványok, amelyek között műemléki jegyzékeket, életrajzi lexikonokat, kiváló pedagógusok arckép- csarnokát, derék orvosoknak és kiváló politikai személyiségeknek az életrajzait találjuk. Tervünk továbbá még kiváló agronómusoknak, kiváló műszaki embereknek, kiváló sportolóknak a kiadványait is összeállítani. E tekintetben figyelembe véve azt, hogy az iskolákban az új nemzedékváltás megalapozásaként új generációt tanítanak és ezeknek oda kell adni a nemzeti tudat stafétabotját a kezükbe. Tudjanak nemzetünk értékeire is visszatekinteni, így látva a mát és a jövendő körvonalait! Levéltárunkban a Levéltári Nap-ok alkalmából azoknak a derék történelemszakos tanároknak, akik hely- és iskolatörténeti kiállításokat rendeznek, akik eleven kapcsolatot létesítenek a levéltárak és az iskolák között, akik történelemórát is tartanak a levéltárban, akik kiadványainkat eredménnyel hasznosítják a tantermekben: ezek számára már évek óta a Levéltári Napok alkalmából munkájukat szépen megbecsülő pénz- és könyvjutalmakat adunk. Ehhez az akciónkhoz teljes anyagi és erkölcsi elismerést ad a népfrontunk, a megyei tanácsunk oktatási osztálya, a pedagógus szakszervezet, pedagógus továbbképző intézményünk, a KISZ stb. Évről-évre nagyon szép akció ez, nagyon javalnám, ha más megyék is meg tudnák tenni. E tanárok kezébe adjuk egyébként évről-évre a Levéltári Évkönyv tanulmányait is, amelyekről beszámolnak a levéltári napokon, miképp tudják azokat a történelemórákon hasznosítani! Igazi területe ez az iskolai közművelődésnek. Mi már nagyon nagy utat tettünk meg a háború után: a társadalmasított szabadműveléstől a bürokratizálódó népművelődésen keresztül az önművelődés széles mezejére átlépő közművelődés korszakáig. Közművelődési igényeink és vágyaink és a tényleges helyzet között még ma is eléggé nagy tátongó űr van közöttünk! Közgyűjteményi intézményeink együttmunkálkodására még tudnánk több lehetőségeket is találni. Van olyan érzése az embernek, hogy ezeknek az intézményeknek a saját megyéjükön túlmenően: a régióban is ki kellene építeni társintézményeikkel a kapcsolatot. Sok-sok jelét lehet annak látni, hogy a régióban előbb tudják megfogni egymás kezét a megyei közgyűjtemények is, mint a megye területén belül. Ezeknek az intézményeknek a dolgozói nagyon szerény fizetési feltételek között végzik munkájukat. Az igaz, hogy az új bérbesorolási tabellák elkészültek, ezeknek a végrehajtására azonban jelen körülmények között aligha van lehetőség. Bérbeállási szintje csak levéltárunknak: Somogybán 24%-os, hallatlanul szegényes és hallatlanul alacsony. De ezeknek az intézményeknek nincs meg még a 40 órás munkahetük sem, évente egyszer 142
