Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Kapóst pedig a megye fővárosává. 1798. májusában lépett először a költő „Tihany hegyfokával” szemben Szántódnál a somogyi partra, hogy két esztendeig „e holtig édes emlékezetű vármegyében” („Széchenyi provinciájában”), az „áldott ország” mindenkor „idilliumos” táján találjon menedéket. Az egykori postaút térképén - a Dorottya farsangi diadalútjához hasonlóan - Löllén, kátrányon, Szöllősgyörökön és Lengyeltótin keresztül Lakvárig, a mai Öreglakig kísérhetjük útját, majd innen nyugat felé indulván Apahídján, Marcaliban, Bizén, Kelevízen és Mesztegnvőn érkezett a gölöncsérek szekerén a fazekasok hazájába és piacára: Nagybajomba. Az alkalmi fuvar szívességét aligha vonhatjuk kétségbe, hiszen valószínűtlen, hogy a szűkzsebű poétának postakocsira telhetett volna. Majd Kadarkúton keresztül Csökölybe érkezett, a kollégiumi és az iskolai barátság jogcímén: Kiss Bálint tiszteleteshez. Itt írta a Dorottyát is, bár annak kaposi volt a fogantatása, azt a művét, amely még életében - nyomtatásban is - napvilágot látott. Irodalmunk vígeposzát: a Dorottyát, amelyet elöljáró beszédében „horátiuszi sóra való mesézetnek” és „furcsa vitézi versezetnek” nevezett, „vajmi nyögve nyelő orvosságnak”: azaz szatírának tartotta, amelyben - mint vallotta - „én földi s különösen nemzeti dolgokat kívántam írni, hogy némely nemzeti visszaéléseket inkább megróhassak”, benne szóki- mondóan kifigurázva az idegeneket majmoló urakat és dámákat (Miért nem táncol magyart az ánglus, francia? Csak a magyarnak kell más nemzet módija?”). A „tartomány”, tehát Somogy, a „helység” Kaposvár, a „ház” pedig a herceg „kastélya” volt, valójában a jószágkormányzói épület a hajdani Fő utca elején, a mai Május 1. u. 2. szám alatt. Mi adta a díszes ünnepi alkalmat a Dorottya megírására? 1798 nyarának megyeszékhelyi ünnepségei, amikor is Széchényi Ferenc grófot beiktatták Somogy megye főispáni székébe. A megye nagy várakozással tekintett az új főispán Somogyba érkezése elé. Az alkalmi litterátorok ünneplése mellett Csokonai és Pálóczi-Horváth Somogy „angyalaként” köszöntötték a Marcaliban letelepedni szándékozó főispánt, aki kezdetben igen népszerű volt a megyében, különösképp azóta, amióta nem akarván II. József németesítő törekvésének eszközévé lenni, s 1787-ben lemondott kerületi biztosi állásáról. A díszes ünnepi installáció volt tehát a történelmi apropója a Dorottyának. A költő - mint írta - megfordult egyszer betegen a városban Pvrker József patikáriusnál, orvosságot keresve a bajára a Fő utcai ,Arany Oroszlán” patikában. A herceg „szálájában” azonban soha sem járt. Az ünnepségek elmúltával még sokáig járt kúriáről-kúriára a fényes beiktatás híre, végülis a rákövetkezendő esztendőben: 1799-ben megszületett a „Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon”. Miként foglalta egybe a költő a városba bevonuló farsangi „dáma-tábort” és „karneválhad” színes krónikáját: ,Az örvendő fársáng kiindul Budáról, Tudósítást venni a magyar hazáról, s lajstromba szedni az új menyecskéket. Összejárt sorjába minden vármegyéket. Majd Zalának keskeny, de kies csúcsánál Által jött a jégen Tihany hegyfokánál. S kiszálván Balaton szántódi révébe. Az áldott országba Somogyba beére. Löllén egy stációt csinálván magának. Igyekszett a Legyei urak Tótijának. Tótiből, mint teljes kész lakodalomba Béhajtott vígan a víg Nagybajomba És ott, ama magyar jószívű uraknál, Kik közt holtfélben is vidám szívvel laknál. Kipihenvén másnap késő reggel Megindult Kapósba parádés sereggel. Kapos fővárosa Somogy határának. S herceg Eszterházy domíniumának, 123
