Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
67. 1973. Farkas Ferenc: Somogy köszöntése Farkas Ferenc zeneszerző 68. születésnapján, Csokonai jubileumának esztendejében, a szép tájú Somogy születésnapi köszöntőül kiadványt jelentetett meg a Somogyi Almanach sorozatban. A zeneszerzőt Vikár Béla: „Somogy megye népköltése” című munkája csalogatta először a megyébe 24 évesen, az élő népdal felkutatására és gyűjtésére. Mindez abban az időben történt, amikor a falukutató írók a magyar vidék felé fordították az ország figyelmét. Farkas Ferenc is egyike volt azoknak a „falukutató” fiatal muzsikusoknak, akik a gyűjtőmunka mögött már érzékeny lelkiismerettel és nemzet iránti felelősségérzettel tekintettek a népdalkincset birtokló magyar népre. Kutas, Lábod, Korpád, Csököly, Szabás és Szenna voltak somogyi gyűjtőútjának az állomásai. Azóta a táj és a megye mindvégig idekötötte vonzásával. 1950-től pedig minden nyarát a tó partján: Lellén töltötte. Innen rándult át néha Látránvba, Túrba, Karádra vagy Kőröshegyre, ahol a százados műemléki környezetben nyaranta végighallgatta az idekomponált betlehemesének nemcsak a bemutatóját, hanem annak ismétlődő előadásait is. így vált Berzsenyi, Vikár és Rippl-Rónai szülőföldje és lakóhelye neki is második otthonává. Amikor Somogy köszöntése címmel ünnepi kiadványunkat útjára bocsátjuk, nemcsak azzal a meggyőződéssel tesszük, hogy a születésnapi (1905. dec. 15.) koncerten műsorfüzetet adjunk az ünneplő hallgatóság és a közreműködő kórusok és zenekarok tagjainak a kezébe, kicsit emlékezve a 43 évvel ezelőtti első hazai szerzői estjére is (1930. dec. 16.), hanem főképp azért, hogy ehelyütt először nyújthassuk át - a Somogyi Almanach kiadványaként - a megyében gyűjtött népdalainak kórusfeldolgozásait a Zeneműkiadó engedélyével, valamint a hat zongoradarabból álló Somogyi emlék és a Hét somogyi népdal énekre és zongorára című műveinek is az első kiadását. A nagynevű zeneszerző a kötet elé „Somogy köszöntése” címmel az alábbi vallomást írta: „Ki gyermekkézzel szórtam gondtalan ifjúságomnak harminc aranyát - megállók most és vallatom magam: láttam Párist - nem láttam Baranyát; láttam Monte Carlót és Avignont - s mint a játékos, kinek pénze fogy, riadva kérdem: mit nyertél, bolond? elmúlt Avignon, - itt maradsz Somogy. (Jankovich Ferenc: Szántód partjainál, 1938.) Hosszú az út Budapesttől Somogyig. Szülővárosomtól: Nagykanizsától ugyan rövidebb, de onnan ötesztendős koromban a fővárosba kerültem, s a nyári szünidőt hol Baján, hol Komáromban, hol Nyitra megyében töltöttem, rokonoknál. Huszonnégy év telt el azután, hogy elég nagy kerülővel Somogy megyébe eljutottam. Hadd kezdjem az elején. Zeneakadémiai éveimben nagy lelkesedéssel adtuk kézről kézre az első népdalkiadvány, a Bartók és Kodály közölte 150 erdélyi dallam zöld-fehér kefelevonatait. Ebben az időben került kezembe Vikár Béla somogyi gyűjtése, mely a 117
