Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Dec. 25-én relatív csend volt, kevés lövés hallatszott, pincérünk szerint visszaszorították az oroszokat. Az utcára kitekintve alig látni civil embert, csak katonát. Ködös és hideg az idő, az első egészen télies nap. A villamosok nem közlekednek. Aki átjön a hidakon, azt igazoltatják. A Gellért téren néhány ágyú, teherkocsik és intézkedő német tisztek. Tegnap úgy hallatszott, hogy a németek csomagolnak végre, elhagyják Budapestet, mert az oroszok elvágták a Budapest-Wien autóutat és vasútat. Dec. 26. Ma reggel a szállodai szolga, mikor cipőnket beadta, izgatottan újságolta, hogy az oroszok már Albertfalván vannak, Budapest déli sarkánál. Félti családját. Azt is hallottuk, hogy a Pasaréten már a Trombitás útnál állnak. Telefonáltam egy arra felé lakó barátomnak, aki közölte, hogy az éjjel minden ablaka betört a sok belövéstől. Azt is mondják, hogy Pest belvárosában is halottak fekszenek az utcán a belövésektől, A szállodában mind több a német katona, izgatottan járnak ide-oda, állítólag a Bécsi út felé ki akarnak törni és elhagyni a várost. Ha ezt előbb teszik, a fővárost a sok pusztítástól megmenthették volna. A szálloda kapujában találkoztam Párdány Oszkárral, Márkus Emília férjével. A nyilasok kitették villájukból, mondta, milyen pusztítást vittek végbe a műtárgyakkal megtöltött otthonban. Német tisztek foglalták el a villát. Ma kiment Márkus Emília, Tamara unokája férjével, mivel az oroszok arrafelé történt előnyomulásáról hallottak, nem lehetne-e a villába visszatérniük? Gyalog mentek, mert villamos már nem közlekedik. Még nem tértek vissza és kérdés, ki tudtak-e odáig egyáltalán jutni? Dec. 31. Napokon át nem írtam a naplómba, pedig nagyon izgalmas események történtek, de rendszerint kialudt a villany, aminek okát a közönség itt nem tudja. A hírek folyton eltérőek voltak. Némelykor egész közeli géppuskalövések hallatszottak. Mindjobban elszaporodtak a német tisztek a szállodában és követelték a szállodai vendégek névsorát és ellenőrzését. Éjjel 2 órakor hozzánk is bekopogtattak és én ajtót nyitva az egyik háziszolgát láttam magam előtt kis kézilámpával, mellette egy 2 méteres német tiszt, amint kérdésére válaszoltam, azt mondta, betehetem az ajtót. Ma este óriási csaták vannak repülőgépekkel, némelykor borzalmas zúgást hallunk. Csúnya Szilveszter estére számítunk. Le is megyünk az óvóhelyre. Úgy képzeltük, ottmaradunk a szobánkban és csak ha figyelmeztetés jön légitámadásról, megyünk le az óvóhelyre, mert az udvar felőli épületben volt a szobánk és azt hittük, hogy oda nem lőnek be. Azonban oly idegesítő volt a lövések zaja, hogy aludni sem lehetett és ezért ajánlottam feleségemnek, pakoljuk össze legszükségesebb holminkat és vonuljunk le az óvóhelyre. Ott azonban már alig volt hely. Sojánszky István mérnök, kivel már előbb, ott a Gellértben megismerkedtem vállalta az óvóhelyen a rendcsinálást, lehozatott nekünk a szállodából egy dívánt, melyet a sarokban úgy helyeztünk el, hogy ott zavartalanul megvoltunk, bár a késként- dívánon 6 hétig feküdtünk, nem volt kényelmesnek mondható. Mellettünk egyik oldalon Sojánszky volt szép fiatal feleségével, özvegy leányával és kisunokájával. A vejét a Gellért terrasszán, egy este vacsora közben, amikor még künn lehetett ülni egy repülőgépről ledobott bomba ölte meg. A fiatalasszony némelykor hisztérikus rohamokat kapott, és sokat síró kisgyermeke nem volt kellemes szomszédság. Egyébként jó emberek voltak és amíg kezdetben, egyszer másszor, Esterházy utcai lakásukból tudtak felhozni élelmiszereket, azokból nekünk is juttattak. Utóbb elraboltak tőlünk mindent. Sojánszkyék mellett Vendl Aladár műegyetemi tanár és felesége, akinek villájuk volt a Gellért hegyen, szintén a Gellért szállodába húzódtak. A Gellért óvóhelyen akkor már nagyon rosszul voltunk ellátva. Reggel feketekávét kaptunk cukor nélkül, délben egy tál ételt, rendesen babot és esetleg este egy levest. Kenyeret is alig lehetett kapni. Egy ideig Márkus Emília és én, mint az óvóhely legidősebb lakói kaptunk egy-egy tojást, de utóbb azt sem. Bort kivételesen 3 dl tokajit 200 pengőért. Egyszer-máskor behoztak egy agyonlőtt lovat az utcáról és abból készítettek gulyást. Az utcára már alig mert valaki kimenni. Nagyon sok megsebesült embert hoztak be az utcáról az óvóhely mellett levő kötözőhelyre. A német parancsnok a mi óvóhelyünket is el akarta foglalni kötözőhely részére. Én bátorkodtam megjegyezni, hogy ne vegye el tőlünk ezt a helyet, hisz már amúgy is nagyon összezsúfoltan vagyunk. Egy WC volt több száz ember 9
