Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
51. 1712 Kaposvár újratelepítése A mai Kaposvár 255 évvel ezelőtt — 1712. dec. 2-án — Eszterházy Pál által Kismartoinibain 'kiállított iratban kapta meg letelepülési engedélyét. Az új mezőváros határa mindössze 252 hold volt, később bővült határa Gilice, Papsára, Nagy- és Kisgát, Újfalu és Ivánfa puszták területével. — A »Kapos névő város« helyét Szabó Péterék a Váralján: a Kapos 'vizétől keletre és északra, a mai belváros területén jelölték ki. Míg az újonnan telepített város alig volt 252 hold, addig a kaposvári uradalomnak 1712-ben 70 210 katasztrális holdnyi területén 19 községe, 23 pusztája terült el, amelyen 274 család élt — 209 jobbággyal és (35 zsellérrel. Ebből is látható, hogy milyen nagymértékű pusztulás érte az Eszterházyak kaposvölgyi birtokait, amelynek a falvait nemcsak a császári katonák éltek fel, és nyomorították, hanem Béri Balogh Ádá- mék és Bottyán Jánossék is mindent elkövettek a labanc Eszterházy birtokok pusztítása érdekében: »A várost a legutóbbi Rákóczi-felkelés alkalmából a ráczok teljesen elhamvasztották ,s kihalttá tették« — jegyzik fel a kaposvári uradalom összeírásában 1732. jún. 30-án Pozsonyban, — »lakóit pedig szétszórták, de a Fenséges néhai Eszterházy Pál herceg, Magyarország nádora, benépesítését 1712. dec. 1-én pátenslevelével jóságosán elrendelte.« Az újratelepítési okmány így hangzott: »Mi I-sten kegyelméből Szentséges Római Imperiumbeli Herczeg Ga- lanthai Esterás Pál, Fraknó várának Örökös Gróf Ura, Magyar Ország Palatínusa, Kunok és Jászaik Bírája, Arany Gyapjas Vitéz, Nemes Soprciny, Mosony, Pesth, Pilis és Solth Vármegyéknek Feő Ispá- nya, Császár és koronás Király Urunk Eő Fölség,e Titkos Tanácsa Komomokja, Magyar Ország Dunántúlsó Részeinek és Hegyaljai Vég- házainaik Feő Generálissá és Magyar Országban helytartója. Adjuk tudtára mindenkinek az kiknek illik, hogy megjelenvén előttünk Szabó Péter és több Kaposi Városunknak előbbeni lakossal, alázartossan kértek bennünket, hogy az elmúlt szerencsétlen háborús üdőkben elpusztult Kapos várossunkat bizonyos ccnditiók alatt megszállatni engednénk, oly bizodalommal lévén, hogy rövid idő alatt legalább háromszáz házzal emlétett Városunk meg fog szaporodni és jövendőben többre-is, melyeknek alázatos kéréseket kegyelmessen meghallgatván: Először. Engedtünk azon városunkat szállandó lakosoknak á dato prae- sentim három esztendeig való szabadságot, úgyhogy azon három esztendők alatt semminemű pénzbeli censussal ne tartozzanak (kivévén mindé,nelkbül járandó kilencedet, az sörtés marhákbul piaeveniálandó tizedet, mellyel az három esztendők alatt is tartoznak), holott három szabad esztendő eltelvén minden háziul esztendőnként egy-egy tallért, felét Szrt. György napra, felét pedig Szt. Mihály napra, az oda való tisztünk kezéhez okvetlen megadni köteleztetnek. Ez mind azonáltal, 93
