Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
Kanisa, a több más nevezetes végházakkal együtt ennek a vára is elhagyatott, azonban ingruálván medio tempore (kitörvén) a boldogtalan kurucz háború, ezen helyet az rácz nemzet teljességgel elégette és elpusztította, s lakosai ki Szigetvárra, kik más, bátorságos helyekre véve lakásokat a hely teljességesen pusztán maradott, hanem a néhai méltóságos herceg 1712. okt. 1-éin Kismartonból emanált (kiadott) patens levelében újabban való megszállítását (megszállását) kegyelmesen applacidalni (jóváhagyni) méltóztatott, melyre 1713. évben némelyek ugyan tavasszal, némelyek pedig ősszel, mindazonáltal nem sck számmal reá szállottak, hanem ezután medio tempore jobban gyarapodtak. Ivánfa igen közel lévén Kaposvárhoz, Kecel pedig azon kívül is pro usuatione (használatra) k pofiaknak lévén engedve, minthogy igen kevesen voltak, mind a két helyből maguk lakását Kapósba vitték, Ivánfaiak mindazonáltal most ds mind az ivárafai határról ellnek. A szőlőhegyek is ott vannak, azonban non obstante eo (tekintet nélkül arra), hogy ők Kapósban laknak, nem úgy, mint a kapós! szabad emberekből álló lakosok, hanem mint az uraságnak több örökös jobbágyai az szerint mind árendázni, robotolni, s más, Szomajom- mal föltett kötelességeket supportalni (odaszállítani) tartoznak.« Források: OL. Eszterházy levéltár. Rep. 35. fase. Z. Nr.747 a. 1704. és fase. V. Nr. 595 a. 1704. és Rep. 35. fase. X. Nr. 635. (A kaposvári uradalom úrbéri összeírása 1720-ból.) 49. 1705—1707. „ ... valaki hazájának igaz fia, fegyvert fogjon és országunk szabadságáért igazán hadakozó, Kegyelmetekhez expediáit tiszteinkkel hadban szálljon.” Bottyán Jáncs, a vezérlő fejedelem dunántúli hadainak tábornoka. Bercsényi Miklós pátensére hivatkozva, hadba szólította Zala és Somogy alkalmas fegyverforgatóit Kisfaludy László ezeres főkapitány vezérlete alatt. Bottyán János parancsa így hangzott: »Az minden Fejedelmek Fejedelme és Hadaknak Fővezére, a nagyhatalmú Ür-Isten, jóllehet a mi Kegyelmes Fejedelmünk fegyverével reánk és Hazánk ellen küzködő hitetlen német ellenséget már sok ízbein megtörte és nagyszámú hadait sokszor diadalmuink alá vetette; de legközelebb mostapiiság maga fölfuvallkodottségábúil az Tisjzán általköltözése után Isten annyira confundálta, hogy reméntelen mind Erdélyben bemenetele, s mind a mi nagyobb, csak egy emberének is erre a földre valamikor visszatérése. Tetszett azért ez jó alkalmatossággal Kegyelmes Urunknak ő Nagyságának engemet ennyihány ezerből álló lovas és gyalog hadakkal és sok böcsületes úri tisztekkel erre a földre előre általküldeni, s úgy Méltóságos Fő-Generális Széke- si Gróff Bercsúny Miklós Uramat ő Nagyságát utánmam nagy erővel yo
