Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)

V

SOMOGY VARMEGYE A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG

(1686—1848.)

Somogy vármegye történeti fejlődésének fő vonala — a török kiűzésétől a polgári forradalomig — két szálból tevődik össze. 1. A földes- uraknak az árutermelés növekedése kapcsán a parasztságot erőteljesen kizsákmányoló magatartásából, amely ugyanakkor állandóan növelte a fő- és a köznemesség közötti ellentéteket is; és 2. a parasztság birtoklási viszonyainak a védelmében kifejtett örökös társadalmi robbanások sorozatából. (Az 1767-es úrbéri mozgalmak, az insurgens lázadás, a mesz- tegnyői zendülés stb.)

A korszakban — 119 év után -—■ véglegesen helyreállt a Zalától különvált nemesi vármegye önállósága, s többszöri pusztulás után Kaposvár vált a megye végleges székhelyévé, amelynek falai között: a kulturális felépítményben mindenkor nyomon követhetők a reformkori köznemesi elemek előremutató vívmányai. (Az első gimnáziumok, a megyei könyvtár és olvasóegylet, a kórház alapítások, a folyószabályozások stb.)

43.

1686—1703

Az élet megindulása a felszabadult megye területén

A »bekövetkezett rossz idők«: a török uralom a vármegyét elhanyagolt állapotba juttatták, valóságos elvadult tájjá, néptelenné zül- lesztették. Ezt jelentette az udvar részére Bél Mátyás is, miután a megyét szigethez hasonlítva, megállapította, 'hogy területén a sekély esésű folyóvizek hatalmas, sással és bozóttal fedett posványos állóvizeket képeztek. Nemcsak a »talaj ősi jellegéből való kivetkőzés« következiett be a megye területén, hanem még az itt lakó nép ősi jellege és észjárása is megváltozott.

Lényegében Szekfű Gyula is ezeket mondotta — Bél Mátyás után a Magyar Történet IV. kötetének 466. oldalán —, amikor megállapította, hogy a hódoltsági területen a nagy erdő és a sok mocsár nem ősi so- rnogysági rengeteg, hanem a török uralom másfél századának pusztító

fi;