Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
IV. Somogy a török hódoltság idején (1526-1686)
1 ügyünk 3 próféta 3 parancsolat 4 benépesítettük Forrás: OL. Kamarai It. Missiles. Közli: H. Balázs Éva: Jobbágylevelek. Bp. 1951. B) 1676. február 16. A látrányiak a kamarától letelepedési levelükre hivatkozva megtagadják az újabb szolgáltatásokat »UraSágodnak, mint Kegyelmes Urunknak, az Úristenül minden lelki testi jókat kévánunik, és mind életünkig való alázatos szolgálatunkat ajánljuk. Mi, szeglény megnyomorodott látrányi polgárok, mind levelünkkel, s mind penig követinkkel illyen bajos és súlyos dolgunkban kelleték megtalálnunk, uraságodat. Ezelőtt három esztendővel Uraságod minket fölhivatván, személyünk szerint látrányiakat, okát kérdvén, miért hadtuk el Őfelsége faluját pusztán, kitül volt bántódásunk, magyar uruniktul-e, avagy hogy más egyébrendbeli emberektül. Ezek mind így lévén, Uraságod minket arra kénszerétetett és azt mondotta minekünk, hogy a pusztán hagyott falut ismét újonnan megszálljuk. És ha megszálljuk, tehát minekünk Uraságod szép levelet ád, úgyhogy öt egész esztendeig magyar részről se sommát1, sem pedig egyéb várbeli dolgot ne tegyünk és ne szolgáljunk. Mi is az Uraságod szép kegyes beszédét megfogadván és pöcsétes levelének engedelmes lévén megszállottak az elhagyott falut, úgy, hogy senkinek semmit ne adjunk. De ebben minket nem akar meghadni az szabadságban Dadányi Mátyás urunk, mert ez elmúlt aratásban reánk küldvén hajdúit, bennünket elvitetvén, az sommánák meg nem adatásáért fizettünk az hajdúknak nyargalló- pénzt2, 12 fórén tot, ismét bírságpénzt 1 foréntot az tiszttartónak, ismét készpénzt adtunk az sommáért 25 foréntot: azmelyre bizonyságunk az egervári hadnagy. Akkor, mikor fölvittük az 25 foréntot, megadtuk neki, felfogadta, hogy esztendő Szent Mihály napig semmit sem vészén rajtunk. De mastan fölhivatván két emberünket, egyiket hazaküldötte és az másikat ott fogta és rabvasba verette, úgyhogy két esztendeig sommát keres rajtunk, azmely teszen ötven foréntot. Addig penig el nem ereszti az emberünket az rabvasrul, míg az ötven foréntot meg nem visszük. .Mézet, vajat, őzet, stb. kér rajtartk, amelly soha nem 78
