Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
IV. Somogy a török hódoltság idején (1526-1686)
Tartó Uram. (P.H.) Somogyi Már tony tizedes Uram. (P.H.) Vargha István Uram. (P.H.) Viskocsi Mártony Uram. (P.H.) Bagottai György Uram. (P.H.) Sántha Tamás Uram. (P.H.) Özdy István Uram. (P.H.)« A végrendeletet pecsétjével és sajátkezű aláírásával megerősítette és hitelesítette Jursicz Péter légrádi lelkipásztor. A végrendeletet pecsétjével és sajátkezű aláírásával megerősítette Jursicz Péter légrádi lelkipásztor. Forrás: OL. Batthyány család levéltára P. 1313. Lad. 23. 41. 1674-1676 Jobbágylevelek II. A látrányi jobbágyok a kamarától a hatalmaskodók ellen védelmet, s fogságba esett társaik kiszabadítását kérik A parasztság a török uralom alatt is művelte a földet, jelentős szabadságokat is szerzett magának, ugyanakkor kényszerhelyzetbe került a jogokat gyakorló földesuraival szemben. E parasztok voltak a későbbi látrányi insurgensek ősei (lásd: A látrányi tumultus 1800. c. dokumentumot), akik még az átokverte földön is megkapaszkodtak, mihelyt azonban a török uralom ingadozni kezdett, a földesurak egyre mohóbban kezdték kizsákmányolni őket, akár őslakosok, akár pedig újonnan telepedett jobbágyok voltak. A) 1674. május 8. »Uraságadnak, mint kegyelmes Uramnak, az Úristenül minden lölki és testi jókat kévánumk, és mind fejünk s életünk fönnállásáig való alázatos szolgálatunkat ajánljuk! Mi, szegény megnyomorodatt és az emberektől elhagyatott látrányi jobbágyok és polgárok, Uraságodat, mint jó gondunkat viselő urunkat, mind levelünkkel s mind pedig im harmadik rendbeli követünkkel illyen nagy siralmas állapotunkban és nyomorúságos, bajos, súlyos dolgunkban kölleték megtalálnunk. Ez elmúlt kétrendbeli Uraságodhoz íratott leveleinkben is emlétettük volt, Kegyelmes Urunk, im ezt Ura- ságodnak; sőt hs nem emlétettük volna is, abban nincsen kétségünk, hogy Uraságod el nem hinnéje, hogy mi ezen a nyomorult és sok ínség alá vettetett jöldön vagyunk, sok számos esztendeje vagyon, hogy nyo- morgunk. Mi a mi magyar renden levő, s mind a török pártján levő földesurainknak igaz szolgáló, adófizető, engedelmes, szavokat fogadó jobbágyi voltunk és vagyunk, aminthogy még a mi régi elejimk s atyáink is azok voltának. És noha olly szomorú állapotot emléthetünk, amelyben ha szintén valami súlyos, bajos igyunk1 érközött s gonoszul volt is dolgunk, de ugyan még' is a régi jóemlékezetü, istenfélő, kegyes, a szegénységen szánakozó, az nyomorult jobbágyságnak soha pusztulását nem kévánó urakat, valamikor uraságokat alázatosan irattatott supplikációnkkai megtaláltuk, őnagyságok, uraságok meghallgatták pa- naszinkat, fülükben vötték esedező kiáltásainkat, megzabolázták az 76
