Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
IV. Somogy a török hódoltság idején (1526-1686)
III. Mohamed szultán összeírása szerint a kanizsai ejáletben vojvodeoág és szigetvári járásnak 'helynöksége. A várparancsnoknak és háromszáz katonájának bűnét a nagyvezír megbocsátotta s amiatt, hogy a várat az ellenségnek átadták, csak a parancsnokot és a hét agát tette le hivatalukból s őket örökre száműzték. E vár körülete tó és mocsár; mielőtt -az ellenség felégette volna, igen erős vár volt. Csák egy dsámija, egy fogadója, egy fürdője nem égett el, mivel azok téglából voltak. Az épületekből a lángoló tűz az egekig felcsapott. E vár 'kijavítására három pasa és tízezer rája rendeltetett ki s helyreállításán igen szorgoskodtak.« Forrás: Karácson I.: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660— 1664. Bp. 1904. II. és IV. kötet. 39. 1660—1664. Zrínyi Miklós költő és hadvezér, somogyi főispán levelei A török hódoltság alatt, egyesített két megye jelentősebb főispánjai közül gr. Zrínyi Miklós (1620—1664), a költő és kiváló hadvezér 1660— 1664 között, gr. Eszterházy Gábor pedig 1695-ben állt a két megye élén. Bár a megyének az együttélés alatt rendkívül ziláltak és elhanyagoltak voltak belső viszonyai, mégis — Zala minden ellenkezésére — voltak egyes tisztségviselői, akik a hódoltsági területen rendszerint egyszemélyben gyakorolták a bírói, jegyzői és adószedői funkciókat. A somogyi levéltár egyik legféltettebb kincse az a levél, amelyet Nova Curiából (Újudvar) 1660. október 25-én datált Zrínyi Miklós gróf, a tragikus végű európai rangú magyar politikus, Somogy és Zala egyesített megyék örökös főispánja (comes perpetuus) a tisztújító közgyűlés előtt álló megyék vezetőihez. Az egyesített Somogy és Zala — látván a sok nehézséget, a ráváró közügyek elintézetlen dandárját — tisztújító gyűlésre hívta rendjeit össze 1660. október 30-ára. E gyűlésre érkezett Zrínyi Miklós főispán váratlan levele, amelyben bejelentette, hogy a gyűlésen bécsi útja miatt — sajnálatára — nem vehet részt- A levél — nemcsak az országos gondjai között őrlődő felelős közember írása, aki a nagyobb haza szolgálata mellett a gondjára bízott két megye közügyeivel is foglalkozott, mégpedig igen lelkiismeretesen, hanem a nemzetéért aggódó politikus intő szavainak súlyosan etikus tartalma mellett — nyelvünk XVII. századi gazdagságának, választékos, gondos stílusának, s szép magyarságának is olyan jelentős forrása, amely méltán tarthat számot az irodalomtörténet érdeklődésére is. Zrínyi keserű igazának — »megromlott és csaknem teljességgel elpusztult hazánknak« — a képe rajzolódik ki szemünk elé a két megye körmendi gyűlésének (1661. nov. 26.) a határozataiból is, amelyek felhívták az adókat szüntelenül sürgető kamara figyelmét arra, hogy 72
