Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
IV. Somogy a török hódoltság idején (1526-1686)
Ök maguk azt mondják, hogy minden negyedtelekhez 12 hold szántó tartozott. A telki állományhoz tartozó kaszálójuk nincs, de van né- hányulkhiak benn az erdőben saját írtásrétje, ezeket az egyes telkekhez örökjogon bírják. Van két mérföld hosszú, egy mérföld széles makíktenmő erdőterületük; úgy beszélik, hogy ez az erdőség vadban is igen gazdag. Legelőterületük is igen nagy bőségben van. S még azt is elmondották, hogy a szomszédos falvakbeliek is műveltek itt földet, sőt: más, kupecféie emberek is szoktak az uradalmi tisztektől pénzért legelőt bérelni. Vám a határukban egy, már egészen kiszáradt medrű patak; úgy mondják, hogy valamikor ezen a patakon a jobbágyoknak hót malma is dolgozott, s e malmok után soha, semmit sem fizettek a várbirtok urának. Adójukat éppúgy fizetik, mint az iharosi jobbágyok. (Iharos falunál, a 16. ívoldalon viszont ezt írja az urbárium: »Miháld falu lakosaival mindenben azonos az adózásuk, kivéve azt, hogy a hízott sertés helyett, megváltásképpen csak I Ft-ot kell fizetniük, a hízott ökör megváltásaképpen pedig csak 100 krajcárt« — azaz 1 és kétharmad forintot. — A ford.); a hízott ökör és sertés megváltásáért is ugyanannyit fizetnék, mint azok. Az élelmiszereket is éppen úgy adják; ha pedig valaki a megyebeliek közül a Gyolta-i erdőségben kaszálni akar, akkor az köteles az ispánnal?: egy kappant és 4 darab parázson sült kenyeret (fumolyt) adni. Szolgáltatásaikat úgy teljesítik, a korcsmái tatást is úgy gyakorolják, mint a többi jobbágy, az ország törvénye szerint.« Forrás: OL. U. et C. Fasc. 29. No. 9. 28. 1551—1562. Jobbágylevelek I. Népünk gazdasági elnyomorításában a földesurak mellett az uradalmi tisztek harácsolása, a török megszálló hatalom zsarolása, a császári zsoldosok fosztogatása s valamennyi súlyos állami teher: adó, katonai beszállásolás és szállítás, erődítési munka, a porció (amelyet a nép találóan: »némettartásnak« nevezett el) a jobbágy vállaira nehezedtek. A várak lovas őrségei és főként délszláv zsoldosai állandóan por- tyázták a hódoltsági területeket és harcban álltak a végbeli huszárokkal, akik csapatostól jártak Csobáncról, Keszthelyről, Szigligetiről, Szent- györgyről, Egerszegről és még távolabbi helyekről a megye területére, hogy a királynak, a földesúrinak és a pannonhalmi apátnak az illetékes tizedet s különféle adókat az erdők, a mocsarak és a dombok között megbúvó s egyre elvadultabb tájak településeinek parasztjain megszedjék. így adóztak egyszerre négy-öt felé is: töröknek, királynak, földesúrnak és egyháznak, főképpen a különféle zsoldosoknak, s e helyzet igen sokszor könyörgő levelek (supplicatiók) megírására, s falvaik elhagyására kényszerítette a jobbágyokat. E terhekről panaszkodnak a somogyi jobbágyok is az alábbi leveleikben :
