Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

IX. A felszabadulás és az élet megindulása Somogyban (1944. dec. 1. - 1945. jún. 30.)

Komlósd, Péterhida, Somogyaracs, Rinyaszentkirály, Görgeteg, Kuntelep, Rinyaújlak, Somogyvisonta, Erdőcsokonya, Heresznye, Háromfa, Bakháza, Rinyaújnép, Homokszentgyörgy, Szülök, Somogytarnóca, Babócsa, Bolhó, Osztopán.

December hóban összeállított jegyzék azonban nem teljes, mert később még több község került kiürítésre, úgyhogy végeredményben kereken kb. száz község, tehát a vármegyének egyharmad része harci területté vált. Ezeken a területeken természetesen az iskolák sem kerülhették el a háborúval és harcokkal járó pusztulást. Mióta hivatalomat elfoglaltam úgyszólván naponta érkeznek hozzám többnyire szóbeli jelentések az iskolák — épületek és berendezések teljes, vagy nagyrészbeni elpusztulásáról. Igen fontos lett volna, de ezideig anyagi fedezet és közlekedési lehetőség hiányában még nem volt rá mód, hogy az említett községeket végigjárjam és a pusztulás mértékéről személyesen is meggyőződve, kellő adatgyűjtést végezhessek e téren, ami első feltétele volna annak, hogy az újjáépítés és az oktatómunka kezdetét vehesse. A postaforgalom hiányos volta és egyéb akadályok miatt az általam bekért adatok csak szórványosan és hiányosan érkeztek be s így az iskolákat ért pusztulás pontos helyzetképét most még nem áll módomban elkészíteni. Annyi azonban az eddig előadott és beérkezett jelentésekből bizonyosra vehető, hogy a fent említett területeken, tehát a vármegye községeinek egyhar- madában az iskolák is nagyrészben elpusztultak. Ha az épület maga esetleg áll is, a falak netalán épek is, de az ablakok, ajtók, a bútorzat és egyéb felszerelés úgyszólván mindenütt és teljes egészében megsemmisült. A tantermeket igen sok helyen, különösen a Balaton vidékén istállónak használták, ami a padlót teljesen tönkretette.

A pusztulásnak ez az óriási mértéke és a segítés módozatain való töprengés — mióta az oktatásügyünket ért kár a maga hatalmas arányaiban kirajzolódott előttem — legfőbb és állandó gondomat képezi. Az önsegélytől keveset várhatunk, hiszen az említett községek népe anyagilag teljesen tönkrement, ingatlanán kívül úgyszólván mindenét elvesztette, adófizetőképes hosszú időn belül nem lesz, legfeljebb munkaerejét lehetne, ezt is csak csekélyebb mértékben közmunka formájában igénybe venni az iskolaépületek helyreállításánál, de a munkaerők legújabb elhurcolása miatt erre sincs lehetőség. Csak az állam segítsége teheti lehetővé, hogy az említett nagy számú községben az iskolaépületek nagyobb hiányai pótolhatók legyenek és a népoktatás kezdetét vehesse. A segítség rendkívül sürgős. Ha azonnal nem történnek meg a szükséges intézkedések, a népoktatás a vármegye harmadrészében a következő tanévben sem lesz megindítható, ami szellemi pusztulását is jelentené ezeknek a szerencsétlen falvaknak és színmagyar népüknek, mely anyagiakban amúgyis mindenét elvesztette. Nyomasztóan nehezedik rám ennek a veszélynek a tudata és a felelősség súlya. Az adatgyűjtést már hivatalbalépésem alkalmával megkezdtem, ezidőszerint is folytatom. Kérem Miniszter Urat, hogy addig is, amíg a károkról részletes helyzetképet adhatok és iskolaegységenként az államsegély összegét is megjelölhetem, méltóztassók már most minden rendelkezésre álló eszközzel odahatni, hogy rövid időn belül rendelkezésre álljon bizonyos összeg, mellyel elpusztult iskoláink helyreállításának égetően sürgős és kihatásaiban oly nagy jelentőségű munkáját megkezdhessük.

A födművelésügyi miniszter úr a mezőgazdaságot ért háborús károso509