Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)

1938. szeptember 7. «►... gyermekeimmel együtt pusztulásnak vagyok kitéve« Vincze János németladi napszámost hitelezője beperelte s így 398 pengős tartozása — perköltségekkel együtt — 700 pengőre növekedett. Adóssága rendezésére hosszúlejáratú kölcsönt kért a földművelésügyi mi­nisztertől : »Alulírott németladi lakos 1923. évben egy kis házhelyet igényeltem s azon egy kis házat építettem, hogy feleségemmel és 4 kis gyermekemmel kis menedékhelyünk legyen. Az építkezési anyag egy részét hitelbe kel­lett vásárolnom, úgyhogy arra kölcsönt vettem fel. Földmívelési nap­számos vagyok, 3 hold igényelt földecskémen kívül más vagyonom nin­csen. Földem megműveléséért (szántás, trágyahordás, stb.) a helybeli kis­gazdáknak külön dolgoznom kellett és kell, mert a fuvart és igaerőt pénzben képtelen vagyok fizetni. Csekély napszám keresetből éppen hogy csak száraz kenyérre és a legszükségesebb ruházatra telik s így a fel­vett kölcsönt visszafizetni nem tudtam. Hitelezőm bepörölt s a csatolt keresetlevél és ítélet tanúsága szerint 389 P tartozásból perköltséggel együtt 700 P lett. Hitelezőm követelése kis családi házamra be lett ke­belezve és kétségbeesve látom, hogy hitelezőm kis kunyhómra ingatlan- árverést akar kérni s így feleségemmel és 4 gyermekemmel télnek idején az Isten szabad ege alá fogok kerülni és gyermekeimmel együtt pusztu­lásnak vagyok kitéve. Kegyelmes Uram! Nyomorult koldusszegény ember vagyok! Ingatlan fe­dezetet nyújtani nem tudok s így anyagi segítséget én sehonnan sem ka­pok! ... Kérelmem oda irányul, kegyeskedjék tartozásom kiegyenlítéséhez szük­séges 700 P-t részemre hosszú lejáratú kölcsön alakjában kiutalni s én kötelezem magam, hogy ezen összeget 20 év alatt egyenlő évi részletek­ben kamattal együtt visszafizetem. Nem könnyelműség folytán kerültem ide, hanem a sors mostoha keze so­dort ebbe a kétségbeesésbe! Csekély keresetemből 4 gyermeket kellett nevelnem s a kölcsönt csak úgy tudtam volna visszafizetni, ha az utolsó darab kenyeret is elvettem volna gyermekeim szájától. Alázatos kérelmem megismétlése mellett maradtam: Németladon, 1933. szeptember 7-én. Alázatos szolgája Vincze János napszámos, németladi lakos.« A földművelésügyi miniszter a gazdasági felügyelőség útján értesí­tette a kérvényezőt, hogy a »kölcsön iránti kérelmét fedezet hiányában« nem áll módjában teljesíteni. (Vesd össze a 276. sz. dokumentummal!) Forrás: OL. FM. 1938—29—129827. 288. 462

Next

/
Oldalképek
Tartalom