Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V-XVI. század)
A vizitációból tehát kiderül, hogy a zselici apátság kislétszámú apátság volt, az apáttal együtt csupán hat szerzetes. (A normális létszám 12 kellett volna, hogy legyen!) A szolgák alatt nemcsak majorosok, kanászok, inasok, lovászok, tehenészek, kertészek értendők, hanem a gazdatisztek, a kasznárok, a lovaskatonák, Sőt a tisztek is. A somogyvári apátság vizitációjáról pedig ez olvasható kivonatosan: »Ebben a monostorban nincs semmiféle szerzetesi fegyelem. A monostor kormányzója (commendator = világi pap, vagy világi ember) még élelmezést sem ad a szerzetes-testvéreknek, és semmit sem törődik a monostorral, amelynek az épülete romos, a szerzetesek celláinak tetőzete rossz, becsepeg az eső. E miatt a szerzetesek már aludni sem tudnak nyugodtan. A gerendazat állapota fenyegető, nemcsak a templomban, de az alvóházban is. öt szerzetes -közűi kettő már olyan öreg, hogy a templomi közös imádságban mér hasznavehetetlenek, az egyiknek elhomályosult a látása, a maradék kettő pedig folyton úton van a királyi parancs levelek végrehajtásában. És, hogy röviden foglaljuk össze kifogásainkat, minden ép olyan silány állapotban van, mintahogy az előző visitatiók találták és kifogásolták. És ha erről a monostorról hamarosan gondoskodás nem történik, elpusztul.« A vizitáció a pusztuló monostorról tehát azt ás megállapította, hogy az már csak hiteleshelyi működést tud végezni, szerzetesit aligha. Forrás: OL. — Dl. 21890. 1420—1492. Egy humanista tudós leírása Somogyról A hazánkról készült humanista leírások között jelentős helyet foglal el Petrus Ransanusé (1420—1492.), a nápolyi követként I. Mátyás udvarában tartózkodó dominikánus szerzetesé, a későbbi püspöké. A Mátyás korának társadalmára is jelentős megfigyeléseket tartalmazó Epitome rerum Hungaricarum c. munkájának Somogyra vonatkozó része így hangzik fordításban: »Somogy megyét Simigiumról nevezik így, ami egy falu: ennek helyén állott egykor Segesta városa (Ez természetesen téves!) Ez a föld sűrű falvakban, melyet lakósok népesítenek be, a tó, amelyet Balatonnak neveznek csodálatosán gazdag halakban és olyan nagy kiterjedésű, hogy kerülete állítólag 200 000 lépés lenne.« Ranzanus munkáját kiadta M. Florianus (Mátyás Flórián): Historiae Hungáriáé Fontes Domestici. 4. kötet. Pécs, 1881—1885. / 46
