Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)

megint visszahozták a fogházba. Szeptember 16-án délután találkoztam Kovács alezredes vármegyei katonai parancsnok, egyik, általam személyesen is jól ismert tisztjével, ki átadta nekem Kovács alezredesnek azon átiratát, melyet 722/10/1919. számú jelentésemmel másolatban felterjesztettem, s melyben az volt, hogy Latinca Sándor, Szalma István, Tóth Lajos, Lewin Samu és Farkas János letartóztatottakat kihallgatás és szembesítés végett adjam ki. Én az átiratot az utcán átolvasva, ráírtam ceruzával a fogházfelügyelőnek szóló utasítást, hogy a nevezettek kiadhatók, minthogy pedig köztudomású dolog volt akkor, hogy a letartóztatottakat a katonaságnál súlyosan bántalmazni szokták, s néhányszor már a kihallgatás végett átkért egyének panaszkodtak is nálam emiatt, erre gondolva még megmondtam az illető tisztnek, hogy a foglyoknak nehogy bántódása történjen.- Én ezután utamra mentem s aznap már a fogházban nem fordultam meg. Másnap reggel, mikor szokásom szerint hivatal előtt bementem a fogházba, meglepetéssel értesültem, hogy az öt foglyot nem előző nap délután, hanem csak éjjel felé vitték el a katonák a fogházból valahova kocsin. A dolog gyanúsnak tűnt fel, s mire felmentem a hivatalba, ott már értesültem a városban elterjedt arról a hírről, hogy Latincáékat kivégezték. Néhány nap múlva négyszemközt megkérdeztem egy tisztet, akiről tudtam azt, hogy a valót ismeri s be is ismerte előttem, hogy Latincáékat tényleg kivégezték a nádasdi erdőben s ott el is temették.«

»... Latincának és társainak eltüntetése tárgyában a kaposvári hadosztálybizottságnál megindult az eljárás. Ennek során az érdekeltek azt adták elő, hogy Latincáékat kocsin Siófokra akarták vinni, de útközben Igái táján odavaló emberekkel találkoztak, kik felismervén a kocsin Farkas Jánost, feltartóztatták s megtámadták a kíséretet s erőszakkal elvették tőlük Latincáékat s azután ezeket magukkal vitték valahova. A katonai bíróságnál folytatott eljárás, úgy tudom ezzel be is fejeződött. Végül arra kérem Méltóságodat s Igazságügyminiszter Űr Önagyméltó- ságát, hogy ezen jelentésemet méltóztassék teljesen bizalmasnak tekinteni s annak adatait a katonai hatóságokkal szemben, vagy egyes katonai egyénekkel szemben eljárás alapjául ne méltóztassék felhasználni, mert ezek az adatok és tények — ámbár köztudomásúak Kaposváron, de hivatalosan be nem bizonyíthatók, mert a mai viszonyok közt tanúvallomást tenni senki sem lenne hajlandó. Kaposvár, 1920. március 9. Dr. Révy László államügyész.«

Forrás:

Győri Állami Levéltár. Győri Főügyészség iratai 2481/1920. fü. VII. 77 1920. sz.

MSZMP Somogy megyei Archívuma. Latinca gyűjtemény. 6/2. sz.

Közli:

Andrássy Antal: Latinca Sándor elfogatása és mártírhalála. (1919. aug.

6—szept. 17.) Somogyi Szemle, 1967. évf. 1. sz.

389