Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)

»A múlt héten szerdáról csütörtökre forduló éjjelen a Kaposváron lévő Kovács Antal alezredes parancsnoksága alatt működő fehér gárda tisztjei minden törvényes jogcím nélkül behatoltak a kaposvári ügyészség fogházába, és onnan kihurcolták Latinca Sándor kormányzótanácsi biztost, továbbá Tóth Lajos, Szalma István, Lewin Samu és Farkas ottani lakosokat, akik a proletárdiktatúra idején szerepet vállaltak. Azután mindannyiukat a közeli Sántos községbe vitték és az önbíráskodó tisztek kikerülve minden igazságot szolgáltató eljárást, agyonlőtték a szerencsétleneket.«

A törvénytelen és embertelen kivégzések (szept. 17.) után olyan nagy felháborodás morajlott végig az országban, hogy az igazságügyminiszter rendeletére a kaposvári államügyésznek jelentést kellett tenni az általa is törvénytelennek tartott gyilkosságról. A jelentés jellemzően mutatja be a fehérterror rettenetes légkörét, amelyben még az olyan nyilván polgári meggyőződésű funkcionárius, mint az államügyész is gyanúba került a katonai hatóságok részéről.

«•A folyó hó elsején kelt 2012/1920. f. ü. számú rendelet folytán jelentem, hogy Latinca Sándornak és társainak kivégeztetése tárgyában azért nem tettem haladéktalanul jelentést, mert Latinca Sándor neje az eset utáni napok egyikén előttem kijelentette, hogy ő férje kivégeztetése miatt Igazságügyminiszter Ürnál panaszt fog emelni, s tekintettel arra, hogy én egyes itteni vezető katonai egyénekkel feszült viszonyban vagyok, ezek túlzó felfogása miatt és számos, szerintem önkényes ténykedései miatt, célszerűnek találtam, ha a Latinca-ügyben az eljárás kiindulópontjául nem az én jelentésem szolgál, hanem Latincáné panasza. Ha azonban nem lettem volna bizonyos abban, hogy Latincáné panaszát sürgősen megteszi, természetesen haladéktalanul megtettem volna jelentésemet. Az én végtelenül nehéz helyzetemnek megvilágítására legyen szabad hivatkoznom Kovács Antal alezredesnek a törvényszékkel 1919. szeptember 13-án történt összeütközésére, amely eset az Igazságügymi- niszter Ür elé is került, s amely eset alkalmával bizalmasan arról értesültem, hogy Kovács alezredest katonai környezete csak nehezen tudta visszatartani attól, hogy a törvényszéki ötös tanács elnökét, engem s a védőket le ne tartóztasson. Ily körülmények közt érthető, hogy ameny- nyiben lehetséges volt, kerültem a katonai körökkel való éles ellentétbejutást, s mivel Latinca Sándor és társai kivégeztetése esetében haladéktalan jelentéstételem már úgysem segíthetett volna az eset érdemében, vártam amíg — meggyőződésem szerint rövid idő múlva — megérkezik Igazságügyminiszter Urnák a jelentéstételre vonatkozó rendelete. Mél- tóztassék ezért mulasztásomat igazoltnak tekinteni.

Az ügynek érdemében pedig előadom a következőket:

Kaposváron a proletárdiktatúra bukása után csak augusztus 10—12 napjaira szerveződött meg a karhatalom s kezdődtek meg a Tanácsköztársasággal kapcsolatos bűncselekmények miatt a letartóztatások. Ezeknek az ügyeknek az intézését a katonai hatóságok vették kezükbe éspedig a vármegyei és városi katonai parancsnokság, mely csakhamar mint katonai nyomozóosztály a körletparancsnokság alá került. Minthogy úgy a vármegyei katonai parancsnokság, mint a nyomozó osztály nyomozásokat is folytatott, úgyszólván naponként előfordult az, hogy a már hozzám átkísért kommunista letartóztatottakat újabb kihallgatás, szembesítés céljából az említett katonai hatóságok átiratban vagy rövid úton szolgálati jegy, vagy telefonérintkezés útján átkérték, járőrrel átkísértették s

388