Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

nyolva, elismerve azt a becsületes, egyenes és őszinte politikát, melyet ez az ízig-vérig szocialista elvtárs Somogy megyében végzett.

Ha ezen az úton halad tovább a kaposvári szervezett munkásság, akkor rövidesen konszolidáltabb viszonyok közt érett gyümölcsként hull az ölébe az, amit már megálmodott.

A vasárnapi összvezetőségi ülésről következő tudósításunk számol be: Egerszegi János elvtárs megnyitja az ülést, bejelenti, hogy a politikai helyzetet Kovács Miksa elvtárs íogja ismertetni.

Kovács Miksa beszédében a következőket mondotta: A tömeg csak a megtörtént dolgok után politizál, s nem gondolja meg azt, hogy az antant békefeltételei teljesen ki fogják fosztani az országot, mely el fogja veszteni életerejének utolsó maradványait.

Elvtársaim! A prole társág az ő hatalmával a dolgozók boldogulását igyekezett előmozdítani. Félszegségek voltak ugyan, azonban ezeket a nem odavaló, a proletármázba öltözött burzsoák csinálták, amit nem lehet a diktatúra rovására írni, mert ez a minden forradalomhoz tapadó salak. De azért nem veszett el a proletárdiktatúra, még ha szuronnyal is jönnek ellenünk. Ne örüljenek a burzsoák, és ne reméljenek, hogy a kizsákmányolás újból visszajön. A proletárság nem adja ki kezéből a hatalmat. A proletár odaüt, ahová akar, és annak termel, aki azért megdolgozik. Mindenkit, ki ellenünk jön, kemény ököllel fogadunk.

Hogy az antant nem egyezett bele a diktatúrába s hogy sok közibénk tolakodott egyén visszaélt hatalmával az még nem jelenti azt, hogy egy páran, mint például Kun Béla, nem a legbecsületesebb szándékkal és a dolgozók jólétét tartva szem előtt küzdöttek volna.

Tisztelt elvtársaim! A kaposvári pártvezetőség levonja a dolgok konzekvenciáját és félreáll, nem azért, mintha felülről ez így lenne elhatározva, sőt ellenkezőleg, hanem azért, mert talán holnapután ismét szükség lesz az ő általuk képviselt eddigi irányzat újbóli vezetésére.

A mai kritikus napok nem alkalmasak hosszabb vitára és kéri a választmányt, hogy vegye tudomásul ezt a nyilatkozatot minden további hozzászólás nélkül, mert ehhez a nyilatkozathoz feltétlenül ragaszkodik, és kéri a pártválasztmányt, hogy a hétfőn tartandó szakszervezeti gyűléseken ezt megfelelően kommentálják.

Utána Latinca Sándor elvtárs emelkedett szólásra.

Percekig tartó lelkes taps és éljenzés fogadta a munkásság bálványozott és ízig-vérig forradalmi lelkületű vezérének beszédét, és a meghatottságtól könnyeztek elvtársaink, mikor síri csöndben elmondta Latinca elvtárs gyönyörű beszédét.

Ezután Schneller Béla elvtárs emelkedett szólásra, aki hatalmas lendületű, szép beszédében a következőket mondotta:

A Tanács-kormány, amikor látta, hogy orosz testvéreink segítsége egyszerűen földrajzi okokból késik, amikor a munkásság azt látta, hogy az antant blokádja a munkásságot nem engedi lélegzethez jutni, amikor most az antant az ő hatalmi fölényében azt követelte, hogy egy szociáldemokrata kormány alakuljon, mellyel közölni fogja azokat a békefeltételeket, melyeket egy kommunista kormánnyal sohasem mert volna közölni, mert bizonyos, hogy a békefeltételek, amik teljes megnyúzásunkat fogják jelenteni, átadta hivatalát egy olyan kormánynak, melyben garanciát lát arra, hogy a kapitalizmus többé visszajönni nem fog. Hiába nevetnek gúnyosan a burzsoák, a gyárak, a földek nem kerülnek többé kezükbe. Ez a kormány, mely átvette az ország vezetését, sohasem lesz a munkásság árulója.

380