Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

»Üdvözlet Amerikából Somogynak! örülök, hogy üdvözletét hozhatok a magyar proletariátusnak az amerikai munkásosztálytól, ahol száz és százezer osztálytudatos munkás és nemzetközi szocialista még mindig börtönben van a munka ügyéért való hűséges ragaszkodásuk miatt.«

Az első szocializálásról ezt írta Móricz Zsigmond:

"Március negyedikén délelőtt a párt vezetősége felkerekedett és elment a Mezőgazdasági Iparrészvénytársaság hivatali helyiségébe. Ez a Mezőgazdasági Iparrészvénytársaság a Hitelbank alapítása volt és negyvenezer holdnyi területen, nagyrészt Eszterházy-birtokon végzett intenzív gazdálkodást. A párt vezetősége elment tehát a bankosokhoz (így hívják Kapos várott a Mezőgazdasági Iparrészvénytársaságot), és ünnepiesen kijelentet te, hogy az egész részvénytársaságot földjeivel és gyáraival együtt átveszi a munkásság tulajdonába, és ezentúl szövetkezeti alapon kezeli. Nagy meghökkenés. Különböző tiltakozások. A munkásság képviselői mindezzel nem törődnek, új vezetőt állítanak az üzem élére, és a birtokbavevés jelképéül már fel is teszik a házra az előre elkészített táblát: «-Somogy me« gyei szociáldemokrata termelőszövetkezet«. A központból kimennek a bankosok gyáraiba, így a közelben lévő cukorgyárba, ott is kihirdetik a birtokbavételt, és felteszik a táblát. A negyvenezer holdon lévő különböző majorokban szintén kihirdetik a nagy eseményt.

Az első szocializálást (és ez igazi szocializálás volt) követi a többi. Március huszonegyedikén jön a nagy átbillenés. A Somogy megyei proletárok termelőszövetkezetét a nagy óra készen találja.«

A Virágnyílás c. elbeszélésében pedig ezt írta a somogyi csodáról «Nem tudom más természeti képpel összehasonlítani, csak épp a virágfa« kadással. A tél kemény kis rügye vastag és zsarnoki védőlevelekkel van borítva, gyantás, enyves, kemény burokkal, amelyek megvédik a téli fagy és időjárás minden viszontagsága, sőt a kártevő bogarak ellen is a leendő szirmok, porzók és bibe csiráit. A tavaszban duzzadni, fakadni kezdenek a belső életek. A szigorú és vaskemény fedőlevelek egy darabig velük nőnek, dagadnak és elszántan védik magukat és életüket, s azt állítják, hogy őreájuk szüksége van a bent rejlő kis életek tömegének, ők védik, tehát jogosan préselik kicsi térbe őket. Egyszer aztán a szirmok a tavaszi napsugártól egy hajnalban szétrepesztik a burkot, kitárulnak a napfényre, gyűrötten, lucskosan, de szépen és boldogan, s övék a jövő. A fekete ko- páncsokkal többet senki sem törődik, elbomlanak, lehullanak, így őrizték meg korunkig a grófok, a feudális nagybirtokosok, a magán- tulajdon szörnyóriásai, egy testben a földeket és rajta a népeket. A vörös forradalom tavaszi lázától a már érett és megduzzadt népiélek egyszerre szétrepesztette a nagybirtokosok külső kopáncsát. A lehullt, leesett s a belülről ki virító milliónyi néplélek egyforma erővel, örömmel, szépséggel és boldogsággal tárja ki magát az új élet új lehetőségeinek.«

Kaposváron írta a helyi újság részére A szentjakabi iskola c. vezércikket is:

«Tegnap az angolok nagyon csodálkoztak, hoey az óriási Eszterházy-ura- dalom közepén. Szentjakabon olyan iskolát láttak, amilyen ott van. Először a csirás-istállókat látták s azzal nagyon meg voltak elégedve, a nagy vörös szakállú hollandus újságíró egész otthon érezte magát: — Egész hollandi rendszer —, mondogatta s nagyon bólogatott a beton jászlakat, az erőtakarmányt, a pompásan tiszta kezelést megfigyelve.

De mikor az iskolába mentünk, nagyon el volt képedve. Kíváncsian néztük a téglával kirakott szobát, az iskola zsúfolt apró padjait, a piszkos fa-