Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)
VIII. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG SOMOGYBÁN (1919) A polgári demokratikus forradalom győzelmétől a proletárhatalom kivívásáig jelentős események zajlottak le megyénk történetében is. A frontról hazaözönlő katonák rovember 4-től kezdve nekiestek az uradalmak vadaskertjeinek, dohányos pajtáinak, vermeinek, magtárainak, boros pincéinek, imitt-amott a kastélyok berendezéseinek is. Sok községből elkergették a jegyzőket (Kéthely, Zákány, Kötcse, Istvándi, Balatonkiliti, Böhönye, Simonfa, Szenna, Somogyszob). A csendőrsági és a karhatalmi létszám leapadt, a nemzetőrök közé »megbízhatatlan elemek« kerültek, maga a katonaság is egy követ fújt a néppel. Beszélték megyeszerte, de Tolnában is, ahogy Illyés Gyula Koratavasz-ában leírta, hogy a falvak népe és a katonák már előre megüzenték még a napját is annak az 1918. végi decemberi éjszakának (11-éről 12-re virradó éjszaka), amikor kirabolják Kaposvár üzlethelyiségeit. A hírt, amely dermedt tehetetlenségre kárhoztatta a város és a megye vezetőit, senki sem vette komolyan, sem a november közepén már kormánybiztossá kinevezett főispán, sem a Megyei és a Városi Nemzeti Tanács, de még a rendőrség és a katonaság sem. A későbbi felelősségrevonás kihallgatási jegyzőkönyveiben a tanúk lidérc- nyomásos kábulatként emlegették az emlékezetes decemberi éjszakát. A »24 óráig tartott forradalom kivívta új korszakban« (gróf Széchenyi Aladár főispán, a Megyei Nemzeti Tanács elnökének szavad) »egyhangú felkiáltással« választották meg Somogy vármegye Nemzeti Tanácsát, amelynek hangzatos megnyilatkozásain is érezhető volt, hogy a polgári forradalom megyei vezetése is hozzákezdett egyfajta osztályellentétek elmosására szolgáló nemzeti demagógia hirdetéséhez. Bár a nemzeti tanácsokban a munkások képviselői is szóhoz jutottak, azok azonban — közismerten — nem voltak megelégedve a tanácsok működésével. Jellemzésül megemlíthetjük, hogy Kaposvárott, a Nemzeti Tanács Kaposvári Bizottságával egyidejűleg, a Munkástanácsot is megalakították. A polgári forradalom győzelme után a különböző osztályok és rétegek közötti ellentétek csakhamar kiéleződtek. A polgárságnak már nem volt ahhoz ereje, hogy minden hatalmat magához ragadjon, a tömegek forradalmi elszántsága és lendülete azonban egyre inkább követelte a maga számára a közügyekbe való beleszólás jogát. így állt elő a kettős hatalom állapota, amikor is a hatalom megoszlott a polgári kormányzat szervei: a nemzeti tanácsok és a nép tanácsai között. 354
