Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)
csők maguk közt felosztották az egész világot. Ahelyett, hogy a demokrácia szellemében kultúrjavakat termeltek volna és az emberiség fejlődését és saját népüknek javát szolgálták volna, utálatos piszokká süllyedtek le; a kapitalizmus érdekében annexiós-intrikákat szőttek, saját nagyhatalmi tébolyaikat kürtölték világgá: hordták és keverték a robbanóanyagokat az európai lombikba és várták a játszó gyermeket, hogy gyufát dobjon belé. Ez a világháború beigazolta, hogy az újságok élén becstelen ügynökök ültek, akik az emberélet értékét és a népek milliói útján felhalmozott társadalmi értékeket mellőzve, csakhogy perverz becsvágyuk kielégítést nyerjen, megcsinálták a modern kapitalizmus háborúját. Ahelyett, hogy a kultúra és a népjogok szempontjából az elhatalmaskodó militarizmust féken tartották volna, öncélok által vezettetve, egymásnak engedték, hogy borzalmas és kegyetlen öldöklésükkel, milliók jajveszékelésében gyönyörködhessenek. Az emberiség megtévesztésére alakult sajtó kürtölte világgá, hogy Anglia a világbéke érdekében indított háborút, de a lovagiasság kényszer- helyzetbe hozta Angliát: Németország és Ausztria—Magyarország a modern civilizáció védelmére ragadott fegyvert, a német imperializmus és militarizmus hatalmas fejlődését a világbéke érdekében Franciaország már nem tűrhette tovább, míg Oroszország véreskezű cárja nem nézhette összetett kezekkel, mint nyomják el politikailag és gazdaságilag az idegen országokban lakó szláv nemzetiségeket. Világbéke, amely felrobbantotta a békességben élő, fejlődésnek indult világot, modern civilizáció, mely százezernyi hulla irtózatos hepe-hupáin legeltette végig szemeit: a hatalmas német militarizmusnak más államok militarizmusa útján való megsemmisítése, melyhez még hatalmasabb és gyilkosabb militarizmus, őrültebb fegyverkezés szükséges. Vajon mindezek megkövetelték a világtörténelemnek ezt a borzalmas mészárlását? Tépjük le az álarcot és nézzük meg a sajtó őrült grimaszát, hadd lássuk mennyi szemfényvesztés, mennyi gonoszság lakozik ezekben a nyilatkozatokban, hadd legyünk tisztában azoknak a mesterkedéseivel, akik dicső hivatásukat százezrek kegyetlen meggyilkoltatásában látták.« Lássunk még néhány részletet a kiadvány egyes fejezeteiből. A kapitalizmus és a sajtó című fejezetben ezt olvashatjuk többek között: »Hogy a háborút megcsinálhassák, szükséges volt a teljesen felelőtlen hatalmakat, — alvállalkozókat — a sajtót és a diplomáciát megszerezniük. A huszadik században nemcsak a munkásság, hanem a kapitalizmus is felismerte, hogy a politikai és gazdasági harcok legerőteljesebb fegyvere a sajtó. Csakhogy míg a munkássajtó rendesen pártsajtó, mely az egész világ munkásságának politikai, gazdasági és kulturális érdekeiért folytat harcot, addig a kapitalista és a nacionalista sajtó üzleti vállalkozás, mely rendesen egyesek, vagy érdektársaságok szolgálatában áll. A munkássajtó a világ összes proletárjai közös támogatására alakult orgánum, melyet az elnyomott munkásság felszabadításáért való kíméletlen, de becsületes harcban, a munkássággal szemben súlyos felelősség terhel, a kapitalista sajtó azonban felelősség hiányában egyéni vágyainak kielégítésére törekszik, nem retten vissza a legpiszkosabb üzelmektől sem. Ezért a világháborúért elsősorban a kapitalista és nacionalista sajtó felelős, amely a legközönségesebb aknamunkával készítette elő ezt a borzalmas világháborút." 346
