Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)
202. 1869—1962. Kunffy Lajos és Somogytúr 1869. okt. 2-án született Ordában. Apja az itáliai légió tagja, később nagybérlő és földbirtokos Somogybán. Elemi és középiskolai tanulóéveit Kaposvárott végezte. Visszaemlékezéseiben így idézte e korszakot: »►Már gimnáziumi éveim alatt foglalkoztatott a festőművészi pálya, és oly szerencsés voltam, hogy Kaposvárra jött és megtelepedett itt egy olasz akadémiai festőművész, Galimberti Alajos, öröklött Kaposvár tövében mintegy 200 hold földet, valami magyar rokonság révén. A városban vett lakást, és értesülvén, hogy Kaposváron csak apám beszél olaszul, felkereste és összebarátkoztak. Látva rajzaimat, készségesen vállalkozott továbbképzésemre. Ö már nem olajnyomatokat másoltatott velem, mint gimnáziumi tanárom, hanem hozzáfogatott a természet utáni festéshez. Azután élő modellt kerestünk, és ki lett volna erre legalkalmasabb, mint a 100 éves dédnagymama, akinek nem volt semmi dolga, és még nagyon mozgékony volt. Szívesen eljárt velünk Galimbertihez. A festés alatt kértük, hogy beszéljen nékünk I. Napóleon koráról, mert hiszen ő a XVIII. század nyolcadik évtizedében született, és Napóleon korában már asszony volt. Ez időben híre járt Munkácsy Mihály nagy sikerének, sőt a »Krisztus Pilátus előtt« reprodukcióban a kaposvári könyvesboltok kirakatában is látható volt. Rippl-Rónai akkor hagyta el a kaposvári Schrőder-patikát, ahol mint segéd működött, hogy Münchenbe menjen tanulni, és ekkor történt, hogy Vaszary János, gimnáziumi professzorom fia a budapesti Mintarajztanoda növendéke lett. Iskolai szünetekben haza-haza jött, és felkeresvén, természete nagy komolyságával kezdte nekem magyarázni az igazi művészetet. Született professzor volt. Tőle kaptam olvasni Hyppolite Taine művészeti könyveit, amelyek betekintést nyújtottak a piktura gazdag irodalmába. Vaszary folyton kutató elme volt, nagyon magába zárkózó; barátságába nehéz volt bejutni. Én 1894-ben Párizsban kerültem vele bensőségesebb viszonyba; több hónapon át együtt laktunk a Hotel Jacob-ban. Hazatérve is megmaradt köztünk a jó baráti-viszony. Időközönként műtermembe is eljött, hogy készülő munkáim felett véleményt mondjon. (1914-ben egy napon nyílt »meg kiállítása Budapesten a két »somogyi festőnek«.) Galimbertitől — aki mind jobban el volt gazdaságával foglalva, és igen közepes művészi tehetség volt — később Koroknyay Ottóhoz pártoltam, aki modernebb festő volt. Sárdról jött be Kaposvárra, öles termetű, szép szőke szakállas férfi volt. Nagyapám házában lakott albérlőként Mészöly mérnökéknél, s egyik szobája műteremként szerepelt. Itt dolgoztam azután tovább. Koroknyay igen bölcsen nem engedett még festeni, csak rajzoltam élő modellek után. Ez már jó iskola lett volna, de a VII. és VIII. osztályú gimnázium nagy tananyaga miatt csak kevés időm maradt a művészetre. Azután Koroknyay is Pestre gravitált, és ott mint Benczur- tanítvány megnyerte a Munkácsy-díjat.« Előbb jogászimik, majd festőnek készült. Képzőművészeti tanulmányait később Münchenben és Párizsban folytatta. Somogytúron 1905-től gazdálkodott. A hajdani Bosnyák-udvarházat, amelyben 1861-ben született 338
