Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)

nincs rajta semmi élet, csak a Holt tenger lehet ilyen elhagyatott és ki­halt.« Forrás: V. Tissot: La Hongrie de 1' Adriatique au Danube. 1882. 184. 1901. » . . . vármegyénk több községében a kisgazdák oly sanyarú viszonyok közé jutottak, miként az elszegényedés s így a pusztulás legvégső fokán állanak ...« A megye közigazgatási bizottsága Ráksi, Magyaratád és Szentgá- loskér községek kisgazdatársadalmának eladósodására vizsgálóbizottságot rendelt ki. A vizsgálat felhívta a főszolgabírók figyelmét a falusi korcs- márosok rejtett uzsoraakcióira és az italmérési engedélyek kiadásának korlátozására. A kérdés hátterében mutassunk rá a polgárosodni akaró parasztság megfelelő hitelének a hiányára is, amelynek 'következtében aihhoz fordult hitelért, akihez tudott. E problémakör képezte egyik gyöke­rét a Nagyatádi Szabó-féle kisgazdapárti mozgalomnak is. Íme, Somogy vármegye Közigazgatási Bizottságának Kaposvárott, 1901. máj. 8-án tartott ülésének valamennyi főszolgabíróhoz megküldött határozata: »1334, kgb. 1901. sz. Valamennyi t. főszolgabíró úrnak! Tudomásunkra hozatott, hogy vármegyénk több községében a kisgazdák oly sanyarú vi­szonyok közé jutottak, miként az elszegényedés s így a pusztulás legvég­ső fokán állanak; ebből kifolyólag kiküidtünk egy bizottságot, hogy a kü­lönösen elszegényedett Ráksi, Magyaratád és Szentgáloskér község vi­szonyait vizsgálat tárgyává tegye. Ezen bizottság jelentését megtette s abból sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy azokban a lakosság anyagi tönkre jutásának egyik legfőbb oka a régibb időben dívott uzsoráskodás­ban keresendő. Igaz, hogy ma már az uzsoráskodás büntethető alakban nem nyilatkozik meg, azonban félő, hogy a leplezett formában még ma is űzetik, ennélfogva felhívjuk a t. főszolgabíró urakat, hogy járásukbeli községeinek vagyoni viszonyait mindenkor a legéberebb figyelemmel kí­sérjék, és ha olyféle üzelmek nyomára jönnek, mely az űrbéri birtoko­sok anyagi jólétére veszélyesekké válhatnának, jelentésüket ezen bizott­sághoz azonnal megtenni ne késsenek. Különösen pedig igyekezzenek annak kipuhatolására, mely községekben van szokásban a korcsmái hitelnek váltó alakba burkolása? Ugyanis köztudomású, hogy egyes községekben a korcsmárosok a korcsmái hitel­ről szóló 1883. évi 223. számú vármegyei szabályrendeletet olyképp játsszák ki, hogy az abban megengedett és perelhető 4 korona követelé­süket meghaladó összegről váltót vesznek és így azt el nem veszíthet­vén, ily módon viszik a lakosságot könnyelmű költekezésre és végül va­gyoni romlásra és így megy át egyes községekben az úrbéri birtokok bi­zonyos része, da mindenesetre nagy hányada a korcsmáros birtokába. Habár a korcsmárosok ezen eljárása leplezett voltánál fogva meg nem 309

Next

/
Oldalképek
Tartalom