Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)

Tolna és Baranya megyében vállalkozott magántermelők — utóbbiák kö­zül a pellérdi uradalom 200 kocsirakomány 14,5%-os cukortartalmú répát, — 35°/o-ot pedig a kaposvári béruradalom szállított. A feldolgozott répából mintegy 39 000 mm nyerscukor nyeretett. A nyert hulladék-termékek, ne­vezetesen a kilúgozott répaszeletek takarmányozásra a termelőknek visz- szaadattak, a leszűrt iszap pedig mint trágya értékesíttetett. Elfogyasztott a gyárban e rövid ideig tartó Campagne alatt 36 ezer mm kőszén, 32 ezer mm mészkő és 5700 mm pirszén. A*..almazva volt na­ponkint átlag 355 férfi munkás 87 3/4 kr és 39 nő-munkás 43 1/4 kr át­lagos munkabérrel. (A munkásnők tehát feleannyit kaptak, mint a terüak). A cukorgyár geográfiai helyzeténél fogva elsősorban az olasz piacok meg­hódítását tűzte ki célul s minthogy az olaszországi cukorfinomító gyárak a megváltozott vámviszonyok folytán a jövőben főleg homokcukrot fog­nak importálni s a nyers cukrot csak kisebb mérvben fogják keresni, a gyár a homokcukor gyártására nézve is megtette már a szükséges beren­dezési intézkedéseket, úgyhogy ez év végén már homokcukrot is fog elő- . állítani. A gyár villamos világításra van berendezve, melyhez az áramot saját . gépezet szolgáltatja. A cukorgyár felvirágzása érdekében kívánatos, hogy a Kaposvár—mocsoládi vasúton a cukorrépa szállítási díja leszállíttassék: . jelenleg a vasút mentén fekvő községekből a cukorrépának tengelyen Kaposvárra való szállítási 1—2 kr-ral olcsóbb 100 kg-onként, mint vas- . úton.« Az ipari munkások és a kereskedelmi alkalmazottak munkaideje »Ha az ipari munkások részéről hangoztatott s szívós kitartással ápolt 8 órai munkaidőnek általános behozatala szociális és humanizmus szem- . pontjából méltánylásra találhat, a kereskedelmi alkalmazottak munka­idejének rendezésére, illetve redukálására irányuló óhajt teljesen jogo­sultnak kell tartanunk. A kereskedelmi alkalmazottak munkaideje ma a kifejlett erős verseny s a megélhetési nehéz viszonyok következtében a forgalom erőltetett növelése folytán egyes kereskedelmi szakmában túl­haladja az ipari munkaidőt s még azon kevés üzletekben is, melyek ál­landó biztos vevőkkel dicsekedhetnek, s így a konkurrencia hatásának nin­csenek annyira kitéve, a napi szolgálati idő télen 10—11, nyáron 12—13 óra, az élelmiszereket is elárusító üzletekben pedig nem ritka a napi 16 órai ■ szolgálat sem, sőt nem egy olyan esetről is van tudomásunk, hogy a fű­szer és vegyeskereskedő segédeit felváltva vasárnap is egész napon át üzletben tartja. Maga az üzlettulajdonos ugyanis, ki egész napon át üzletében van el­foglalva, a hétnek legalább egy délutánját pihenésre fordítja s család­jának szenteli: a dohánygyártmányokat azonban vasárnap délután is kénytelen lévén a kereskedő árusítani, mert az eladási engedély tőle kü­lönben megvonatik, a dohánygyártmányok vasárnap délután való árusí­tására alkalmazottját használja fel. A kereskedelmi alkalmazottak fizikai erejének és idejének túlmérvében való igénybevevése akkor, midőn a ke­reskedő kisegítő elem úgy képzettségénél, mint alkalmaztatásánál fogva több szabad idő felett való rendelkezést követelhet magának, káros ki­hatással van a kereskedelmi alkalmazottaknak nemcsak egészségügyi vi­szonyaira, hanem szellemi tehetségének a kereskedelem előmozdítása szempontjából kívánatos további fejlesztésére is, mert a munkáiban kifá­radt kereskedő segéd semmit nem érezhet az önművelésre — géppé válik, ímely a munkát az előszobáit formák közt jól-rosszul elvégzi.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom