Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)

összpontosított csendőrség teljes számban Barcson hagyassák, miután én a csendőrszakaszparancsnok hozzájárulásával akként intézkedtem, hogy csak 10 csendőr marad Barcson, a helyi szolgálat teljesítése végett s azt hiszem, hogy ezen létszám elég lesz a személy- és vagyonbiztonság fenntartására. Arra nézve azonban kérek szíves intézkedést, hogy ezen létszám további előterjesztésemig hiánytalanul megmaradjon és kizárólag helyi szolgálatot teljesíthet.

A zavargók közül 14 letartóztatás történt, akik közcsend elleni kihágás, hatóság elleni erőszak és rabszöktetési kísérlet vádjával terhelve a szigetvári királyi járásbíróságnak további illetékes eljárás végett kiadattak. Barcs község bírája ellen, aki a zavargók mellett foglalt állást és a csendőrséget a rend fenntartását célzó működésében megakadályozta, a fegyelmi eljárás elrendeltetett és az illető állásától felfüggesztetett. Szigetvár, 1894. október 13.«

A szigetvári főszolgabíró második jelentéséből már az események bővebb magyarázatát találtuk:

»Hogy ezen mozgalom Barcson megindult, annak okát abban vélem feltalálni, hogy a jegyzőkönyvben érintett 21 munkás, akik Budapestre mentek jobb kereset reményében s ahonnan vissza kellett jönniük, ott szocialista elveket szíva magukba, itthon, minthogy távollétük alatt nagyon természetesen más munkások által lettek pótolva, munka hiányában megélhetés gondjaitól bántva erőszakkal akarták visszaszerezni azon munkát, amelyet előbb önként elhagytak s hogy eljárásuknak nagyobb nyomatékot kölcsönözzenek felbujtották a többi munkásokat is, akiknek egyébként tán eszükbe sem lett volna a zavargás. Minthogy a Barcson lévő vállalatoknál tényleg csak 60—70 muraközi idegen munkás van alkalmazva, tehát, ha azok elbocsájtatnának is, az elégedetlen 260, vagy azon felüli munkás nem nyerhetne valamennyi alkalmazást.«

1894. október 9-én a tőkés vállalatok kérvényt írtak az alispánhoz, amelyben kérték, hogy a munkásmegmozdulások idejére összpontosított csendőr-állományt teljes számban hagyja hátra Barcson. A kérés indokolásában a következőket olvashatjuk:

»Barcstelepen, a Dráva parton munkászavargások történtek, amelyek azonban hála a csendőrség erélyes közbelépésének egyelőre elnyomattak. A zavargási vágy azonban a munkások között még mindig, bár csak titokban lappang és addig, míg a most itt összpontosított csendőrség ittmarad, előreláthatólag nem is fog kitörni, miután a munkások a múltkori — köztük és a csendőrség között történt, összekoccanásból tapasztalhatták, hogy ily fegyveres erővel szemben okvetlen a rövidebbet húzzák. Tudomásunkra jutott azonban, hogy a jelenleg itt tartózkodó csendőrség a legközelebbi napokban ismét eltávolíttatik és csak az itteni őrs megerősítésére marad néhány ember, ami azon jogosult aggodalmat kelti fel bennünk, hogy a munkások az ittmaradt csekélyszámú csendőrséget figyelembe nem véve, a zavargásokat megújult és fokozott erővel folyta- tandják, sőt egyeseknek elejtett megjegyzései után ítélve ez biztosan is várható. Ha a csendőrség itt nem marad, a zavargók ezt látva okvetlenül vérszemet kapnának, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek.«

De lássuk csak, kik írták alá a fenti kérvényt?

»Cs. kir. szab. Déli Vaspálya Társaság barcsi állomásfőnőke. Barcsi Ser- téshízlaló Rt., Dráva Gőzhajózási Vállalat, Breuer Ferenc, Spitzer Lipót, Klein József, Kreutzer Miksa, A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank

301